Vízkereszt

A római katolikus naptár szerint háromkirályok ünnepe, más néven epifánia (Epiphania Domini, az Úr megjelenésének napja) keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án tartanak. Az epifánia a görög epiphaneia szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” („megjelenni, feltűnni” igéből való).
A nyugati egyházakban, ezen a napon, három eseményt ünnepelnek: a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn.
Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit. (Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.) Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete.
A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A víz és a tömjén megszenteléséből alakult ki a házszentelés hagyománya is.
Az epifánia ünnepét a 4. században tartották meg elsőként a korai keresztény egyházak. Január 6-án először Jézus születésnapját, karácsonyt ünnepelték. E mellé vették még Jézusnak a Jordán folyóban való megkeresztelkedését, valamint első csodatételét is, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. Eképpen vált Jézus háromféle evangéliumi „megjelenése”, megnyilvánulása az ünnep tanításává.
A Római Birodalom területén december 24-25-én tartott szaturnália és Mithrász-ünnepségek miatt azonban a karácsony átkerült a december 25-i időpontra, és ezután a január 6-i ünnep új jelentést kapott; amint az fentebb is említésre került, a katolikus egyházban elsősorban a háromkirályok tiszteletének-, a keleti keresztény egyházakban pedig Krisztus megkeresztelkedésének ünnepévé vált.
A keleti egyházak és a katolikus egyház egyaránt a vízkereszt ünnepén szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a középkortól alakította ki ezt a hagyományát.
Egy másik hagyomány szerint, ezen a napon, a papok fából készült keresztet dobtak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugrottak érte. Szintén a hagyományok szerint, otthon, a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a házon.
A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Például az otthon (a ház) megszentelése. A házak megszentelésénél alakult ki az a szokás is, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték vagy írták fel, így: G + M +B. Ez egy 15. századi eredetű szokás. A 16. századtól kezdve pedig a csillagének éneklése vált az ünnep részévé. Egyes feljegyzések szerint, Ipolytarnócon, Litkén és Mihálygergén komoly hagyományok kapcsolódnak ehhez az ünnephez. Megszentelték az ólakat is. A bölcsőre szintén szent vizet hintettek.
Vásárosnaményban a görög-katolikusok, ezen a napon, hagyományszerűen levonulnak a gergelyugornyai Tisza partra ahol az ünnepi szertartás alatt megszentelik a folyó vizét.

Kapcsolódó cikkek

Nemorino, az egyszerű, gyámoltalan parasztlegény szerelmes Adinába, a szép és gazdag földbérlőnőbe. (Fotó: Éder Vera)
Hétköznapi dolgoknak tűnnek, mégis személyiségzavarokra engednek következtetni ezek a viselkedések.
Lelkemben ül egy szelíd vallomás,/ szenved és vérzik, mint Krisztus arca,
Csomagolj engem csillagködbe,/ Juttass magadhoz mindörökre./ Várj engem, mint újjászületettet,/ Ringass szeretetedben,/ Mint menekültet.
A BENES-DEKRÉTUM MA IS HATÁLYBAN VAN ÉS HIRDETI A MAGYAROK KOLLEKTÍV BŰNÖSSÉGÉT! (Emlékező videó a cikkben)
Az ember légzése az anyaméhen kívül már két vérkörrel zajlik, odabenn azonban szintén csak eggyel, hiszen a tüdő – a kis vérkör helye – még nem dolgozik
Mindenki csak önmagát hallja. Ha mondasz nekem valamit, lefordítom a saját lelkem nyelvére. Te is ezt teszed, ha szólok hozzád.
Néhány vízkedvelőnek úgy kellett bekönyörögnie magát legalább egy tóparti sétára