A Véndek-hegy

Kicsit mérséklődött a nyári forróság, a Balaton vizének hőmérséklete is 21-22 C fokra hűlt, így éppen alkalmas az idő egy újabb túrára.
Ezúttal úgy döntöttünk, hogy a közelünkben található Véndek-hegyet járjuk be. A két vulkanikus kúpból álló hegy Tapolca északi határában van. A szakirodalom szerint itt nem volt folyékony lávaömlés, Így a hegy aránylag könnyen málló bazalttufából áll. A magasabb csúcsa 255 m, míg az alacsonyabbik 229 méter. Ennek a tetején található egy harangtorony, melyet 1868-ban állítottak.
Kerestük a hely nevének eredetét, de nagyon szegényes a felhasználható irodalom. Annyit találtunk, hogy a “vendek” tágabb értelemben a szlovén népcsoportra használt elnevezés. Ezt tükrözi az is, hogy a magyarországi vendek magukat slovenci névvel illetik. Egyébként a vend nyelv (vagy muravidéki nyelv) a szlovén nyelv keleti változatának önállósult nyelvjárása, melyet a Muravidéken beszél a lakosság nagy része. A magyarországi szlovének is ugyanezt a nyelvet használják. (forrás: Wikipédia)

A 7317 számú úton, Tapolca felé haladva, Zalahaláptól egy-másfél kilométerre (jobbra) tábla jelzi a véndeki letérőt. Egy-két kilométer hosszan, legeltető réteken át, aszfaltos burkolatú út vezet egy állattartó telepig. Innen apró kővel (dolomittal) szórt földút visz tovább, dimbes-dombos legelőkön a hegy aljáig. Közben elhaladunk az egykori sóderbánya mellett. Pontosabban csak feltételezzük, hogy az volt valamikor, jelenleg éppen ideiglenes szemétlerakó egyesek számára, akik semmibe veszik a természet tisztaságának megóvását és itt szabadulnak meg veszélyes hulladékaiktól, mint leharcolt tv készülék, hűtőszekrény, konyhai- és fürdőszobai szaniterek meg, amit még a képzelet elbír… Pedig az erózió (az erősen vastartalmú-, gyönyörűen vörös földből) nagyon szép mészkőtufa köveket forgat ki a felszínre, a meredeken leomló partokból. Mi is választunk két szép darabot, afféle emléknek szánjuk a sziklakertünkbe.
A hegy alatt három irányba ágazik az út, mi a középsőt választjuk, amely a két csúcs közé visz fel. Ezen haladunk a “pléh-Krisztusig”, mely mi tagadás, látott már szebb napokat is. A dudva teljesen benőtte, a borító lemez, amelynek az esőtől kellene védenie, fém-szalagként röpköd a szélben, színei rozsdafoltosak, kifakultak. Kicsit érthetetlen is számunkra az állapota, mivel elég sok a gondosan megművelt kert a lankákon, itt-ott dolgos emberekkel, szépen gondozott nyaralókkal. Nem kellene más, mint egy lombfűrész, egy sarló, néhány szeg, kevés festék és talán egy órányi ráfordítás a “nagyon drága” időnkből ahhoz, hogy egyik legszebb hagyományainkhoz méltó legyen.
Két kert között rátalálunk a csúcson lévő harang-toronyhoz vezető útra. Az 1868-ban-, klasszicista stílusban épült torony négyszögletes alapú, délről nyitott bejárattal. (Jelenleg berácsozva). A bejárattal szemben egy ajtónyi bemélyedés látható, mely arra hagy következtetni, hogy azt idővel ki szándékoztak bontani, és megtoldva kápolnává alakítani. A kihelyezett ismertetőből megtudjuk még, hogy Péter és Pál tiszteletére szentelték, így a hagyományos búcsúja (minden évben) június 29 én-, illetve az ehhez legközelebb eső vasárnapon van.
1984-ben a helyi szőlősgazdák és a Tapolcai Városszépítő Egyesület rendbe tette, majd a tapolcai székhelyű Tanúhegyek Egyesület 2011 –ben ismét felújította.
Szerettük volna megkondítani az öreg harangot, de egy helyi gazdától megtudtuk, hogy a közelmúltban a nyolcvan kiló körüli bronz-méltóságot ismeretlenek (immáron másodjára) ellopták. Reméljük hamarosan újra megkerül.
A visszavezető út, a domb nyugati oldalán nagyon szép tölgyes erdő szélében vezet. Kellemes felüdülés járni benne míg kiérünk az indulási pontunkra, a hegy alatti rétre.

Kapcsolódó cikkek

... Elindultunk, hogy megnézzük a Tarpai hegyet. Én szkeptikus vagyok; - hegy az Alföldön? – gondolom kissé mosolyogva.
A Szent György-hegy szinte kettéosztja a Tapolcai-medence területét és áll magányosan a medence közepén.
"...Minden tanúhegyről csodálatosan szép a kilátás a Tapolcai-medencére és a Balatonra, de a Haláp-hegyről a legszebb.
Hegyestű gyakorlatilag egy a bányászás által félbevágott bazalthegy, melyet az emberi tevékenység tett érdekessé...
A kockásliliomok törékenyen állnak a fűben, kecses fejüket lehajtva illegnek-billegnek vékony száraikon. Elvarázsolt tündérlányok, kockás lila ruhában... a tavasz lírája.
Ki érti meg a sóhajtozásom,/ ki ad a sebemre írul vigaszt,/ ha senkivel én már nem parolázok,/ s nem perelek. E csend elriaszt.
Egymagában áll a síkon mint valami őrszem. Tanúhegyként, évezredek óta őrzi a tájat.
Hejce 276 lelket számláló csöppnyi falu a Zemplén nyugati lábánál, a Borsó-hegy és a Gergely-hegy ölelésében.