Tubi

- csak egy mosoly -

Egyik ismerősömnek az ismerőse, aki nagy állatbarát, és egyben sportkedvelő ember, postagalambokkal foglalkozik. A nagyobb edzések úgy zajlanak, hogy a galambokat egyenként, szépen összekötött szárnyakkal berakják a Zsiguliba, elviszik őket két-háromszáz kilométerre, s ott kioldozzák a szárnyaikat és eleresztik őket.
Hazafelé, a vidám galambászok, betérnek valami jó nevű csárdába, bevágnak fejenként egy-egy nagyadag csülkös babot. Majd hazaérve, otthon, kényelmesen kiülnek a teraszra egy-két-kilenc sörrel, s míg a hűtött sört kóstolgatják, nyakalgatják, locsolgatják vele csendesen a csülkös babot, jókat beszélgetnek és nevetnek, szóval, addigra az első galambok apró szárnycsattogásokkal már érkeznek is haza.
A minap is így történt, ahogy a szokás forgatókönyvében megvan írva, minden sorjában: reggeli indulás, röptetés, fordulás vissza, csülkös bab, hazaérkezés, terasz, társalgás, nevetés, sör, első galambok érkezése…
Hanem Tubi, az egyik kedvenc, igen jó röptű-, téglás-havas madár, sörfogytáig nem érkezett meg, sőt sötétedésig se, még másnap se.
Harmadnap se…
Gondolták valami szomorú eset, vagy tragédia történhetett vele. Szegénykét megette valami sólyom, ölyv, vagy kánya…már le is mondtak róla… gondolatban megadták neki a minden postagalambnak kijáró végső tiszteletet… eltemették.
Teltek-múltak a szomorú napok, hetek, mikor is látja ám az ismerősöm, hogy az udvarba Tubi totyog be, jön haza. Gyalog… Merthogy a szárnyai hátul szépen össze voltak kötözve.

Kapcsolódó cikkek

Az ádventi várakozás lényege...: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.
...Amíg nem tudod magad szeretni… amíg nem tudsz megbocsátani magadnak… amíg nem tudod azt mondani: “így vagyok teljes”.
Mi Atyánk, figyelsz? Fent a mennyben ülve,/ fordítsd le bús tekinteted, néped szól Hozzád fényedbe gyűlve.
Úr Jézusunk, mi Krisztusunk/ Áldjál minket!/ Bor, búzával, békességgel/ Látogass minket!
Igazi télben, amikor a kinti hőmérséklet nappal is minuszokat mutat, csodálatos élmény a ropogó hóban túrázni.
Mozart a színművet „német opera” alcímmel látta el. Az ősbemutató 1791. szeptember 30-án Bécsben volt.
Akkor is tél volt. December. Hideg, szürke, havas, ködös. A járókelők szorosabbra húzták a téli kabátjukat magukon.
"...szörnyűségesen csúf démonok gyülekeznek a fa előtt, a tisztáson. Mikor már jó sokan voltak, körbe letelepedtek, zajos mulatozásba kezdtek."