Tubi

- csak egy mosoly -

Egyik ismerősömnek az ismerőse, aki nagy állatbarát, és egyben sportkedvelő ember, postagalambokkal foglalkozik. A nagyobb edzések úgy zajlanak, hogy a galambokat egyenként, szépen összekötött szárnyakkal berakják a Zsiguliba, elviszik őket két-háromszáz kilométerre, s ott kioldozzák a szárnyaikat és eleresztik őket.
Hazafelé, a vidám galambászok, betérnek valami jó nevű csárdába, bevágnak fejenként egy-egy nagyadag csülkös babot. Majd hazaérve, otthon, kényelmesen kiülnek a teraszra egy-két-kilenc sörrel, s míg a hűtött sört kóstolgatják, nyakalgatják, locsolgatják vele csendesen a csülkös babot, jókat beszélgetnek és nevetnek, szóval, addigra az első galambok apró szárnycsattogásokkal már érkeznek is haza.
A minap is így történt, ahogy a szokás forgatókönyvében megvan írva, minden sorjában: reggeli indulás, röptetés, fordulás vissza, csülkös bab, hazaérkezés, terasz, társalgás, nevetés, sör, első galambok érkezése…
Hanem Tubi, az egyik kedvenc, igen jó röptű-, téglás-havas madár, sörfogytáig nem érkezett meg, sőt sötétedésig se, még másnap se.
Harmadnap se…
Gondolták valami szomorú eset, vagy tragédia történhetett vele. Szegénykét megette valami sólyom, ölyv, vagy kánya…már le is mondtak róla… gondolatban megadták neki a minden postagalambnak kijáró végső tiszteletet… eltemették.
Teltek-múltak a szomorú napok, hetek, mikor is látja ám az ismerősöm, hogy az udvarba Tubi totyog be, jön haza. Gyalog… Merthogy a szárnyai hátul szépen össze voltak kötözve.

Kapcsolódó cikkek

"A kezünk titkos beszédét érted-e?"
Ez azt is jelenti, hogy kijavíthatod azokat a nevelési hibákat ..., negatív, lehúzó kritikákat, amilyeneket minden szülő véletlenül is ad a gyerekének napközben.
A szülők megváltoztatták nevüket, és egy távoli kis városban telepedtek le; titoknak számított, hogy hol.
A hetvenes években személyesen is találkoztam Vele. Az előadó terem zsúfolásig megtelt, sokan vártuk Weöres Sándort.
Hosszas menetelés után megérkeztünk az emlékhelyhez. Szívszorító érzés volt. Csak álltam! Emlékezetemben felidéződtek a 2006. januári események...
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van.
...ha nem vagytok benne/ az örök időben,/ ha nincs kéz a kézben,/ és elmerülünk a feledésben.
Először talán Muumin-nál éreztem, aztán újfent fellángolt bennem, mikor rámtört a Pokémon-láz. Ez nem csak "cuki", ez "cukiiiiiiii!"