Tubi

- csak egy mosoly -

Egyik ismerősömnek az ismerőse, aki nagy állatbarát, és egyben sportkedvelő ember, postagalambokkal foglalkozik. A nagyobb edzések úgy zajlanak, hogy a galambokat egyenként, szépen összekötött szárnyakkal berakják a Zsiguliba, elviszik őket két-háromszáz kilométerre, s ott kioldozzák a szárnyaikat és eleresztik őket.
Hazafelé, a vidám galambászok, betérnek valami jó nevű csárdába, bevágnak fejenként egy-egy nagyadag csülkös babot. Majd hazaérve, otthon, kényelmesen kiülnek a teraszra egy-két-kilenc sörrel, s míg a hűtött sört kóstolgatják, nyakalgatják, locsolgatják vele csendesen a csülkös babot, jókat beszélgetnek és nevetnek, szóval, addigra az első galambok apró szárnycsattogásokkal már érkeznek is haza.
A minap is így történt, ahogy a szokás forgatókönyvében megvan írva, minden sorjában: reggeli indulás, röptetés, fordulás vissza, csülkös bab, hazaérkezés, terasz, társalgás, nevetés, sör, első galambok érkezése…
Hanem Tubi, az egyik kedvenc, igen jó röptű-, téglás-havas madár, sörfogytáig nem érkezett meg, sőt sötétedésig se, még másnap se.
Harmadnap se…
Gondolták valami szomorú eset, vagy tragédia történhetett vele. Szegénykét megette valami sólyom, ölyv, vagy kánya…már le is mondtak róla… gondolatban megadták neki a minden postagalambnak kijáró végső tiszteletet… eltemették.
Teltek-múltak a szomorú napok, hetek, mikor is látja ám az ismerősöm, hogy az udvarba Tubi totyog be, jön haza. Gyalog… Merthogy a szárnyai hátul szépen össze voltak kötözve.

Kapcsolódó cikkek

A klasszikus és a modern zene találkozása.
Nem könnyű elképzelni, de Felix Mendelssohn-Bartholdi tizenhét éves volt, amikor megírta a Szentivánéji álom című kísérőzenét Shakespeare színművéhez, 1826-ban.
Elmúlt a tél, itt a tavasz,/ minden bokor újra éled,/ a földből a virágokat/ előhúzzák a tündérek. (Végh György: Virághozó április)
Szörnyek vágtak oldalába;/ Sorsa, lám, feledés lenne?
A colombre óriás testű, igen-igen ritka hal; félelmetes látvány.
"...Nő vagyok, gondolkodó, versfaragó. Közéleti ember, és álmodozó. Álmodom, hogy az élet szépségét mindenki megismerheti, ha nyitott szemmel jár..."
Ha bármelyik lába hiányzik, rövidebb vagy hosszabb mint a másik, sántít az egész és fölborul.
Titkon, / az erdő mélyén éjfélkor, / rühös rókák, farkasok, / csontvázzal csűrdöngölőt járnak, / s velük vigad a halál, / az aranyborjú előtt / egy tisztáson, / körös-körül. /