Született gyilkosok?!

Az ember évezredek óta törekszik arra, hogy az egyének és a közösségek életét törvények és erkölcsi szabályok alkalmazásával tegye biztonságossá. Ugyanakkor nyugodtan mondhatom azt is, hogy évezredek óta mindig akadtak – és akadnak ma is – olyan személyek, akik – kockáztatva akár a legsúlyosabb büntetés fenyegető veszedelmét is – úgy próbálkoztak anyagi (vagy más természetű) méltánytalan előnyhöz jutni, hogy megszegvén a közösség alapvető normáit, megkísérelték embertársaik tulajdonát erőszak alkalmazásával birtokukba venni.
Persze akadnak szép számmal úgynevezett eseti bűncselekmények, amikor az elkövetőt például éhsége, nyomasztó kényszerhelyzete vagy éppen pillanatnyi gyengesége hajtja, és a körülmények megváltozása esetén az ilyen ember soha többé nem nyúl mások tulajdonához. De régóta ismerjük azokat a megrögzött, visszaeső bűnözőket is, akiket ellenállhatatlanul csábít a jogtalan szerzés kalandja, és a bűncselekmény elkövetésétől nem riasztja vissza őket sem lelkiismeretük, sem a társadalom által kilátásba helyezett büntetés…
Az erkölcskór A tudománytörténet – a morális megközelítéstől a szociálpolitikáig – több irányból próbálta feltárni, megérteni a problémát, amit az említett magatartásforma kialakulása és megnyilvánulása jelent, ezért a személyiségzavar elnevezése is – koronként és a választott nézőponthoz igazodva – változott. Egy angol orvos (J. C. Prichard), még a XIX. század elején erkölcskórnak (moral insanity) nevezte, és – bár az elnevezés korántsem a lényeget ragadja meg – ahogy a magatartást leírja, kétségtelenül elgondolkoztató. „Az önkormányzáshoz szükséges erő elveszett, vagy súlyosan sérült, ami által az egyén nem a beszélgetésre, vagy a logikus érvelésre képtelen, hanem arra, hogy tisztességtudóan, a szokásoknak megfelelően vezesse önmagát az élet forgatagában.”

Manapság az ilyen erkölcskóros, a törvények megszegésére hajlamos embert – akiből hiányzik az empátia, az együttérzés képessége, nem érzi át a felelősséget cselekedeteiért, és a büntetésre gyakorlatilag érzéketlen – pszichopatának, vagy antiszociális személyiségnek nevezzük. Tudnunk kell, hogy a jellemzők, melyeket az előző mondatban a két gondolatjel között felsoroltam, alapvetően fontosak: nem minden agresszív, antiszociális ember pszichopata, csak azok a – rendszerint visszaeső – bűnözők, akikre a fenti vonások ráillenek. Úgy is szoktuk fogalmazni: a pszichopata nem szeret, nem okul (újra és újra elbotlik ugyanabban a kavicsban) és nincs bűntudata.         

Nem szeret… Vizsgálatok és tapasztalatok egyaránt igazolják, hogy a pszichopata ember nem tud szeretni, és nem tudja értékelni, ha őt szeretik. Kapcsolatai felszínesek, rövid életűek, nemi élete személytelen. Csak önmagát képes értékelni, de ez a jó viszony önmagával nem azonos az önimádattal, a narcizmussal: a pszichopata – hirtelen felindulásában – képes az öngyilkosságra is, amit egy önmagát dédelgető, nárcisztikus ember sohasem tenne meg. A lényeg azonban az: ha akarja, bárkivel el tudja hitetni, hogy szereti (ezzel a képességével gyakran vissza is él), valójában azonban nem kötődik senkihez. Csak a saját haszna érdekli, azok az előnyök, amelyeket az eszközökben nem válogatva, környezetéből ki tud csiholni.

Nem okul… Ez lényegében azt jelenti, hogy a pszichopata ember képtelen tanulni saját tapasztalataiból, vagyis nem alkalmas arra, hogy bármilyen akadály esetén a vágyaik megvalósításához vezető viselkedést gátlás alá helyezze. Ez a karaktervonás egyfajta büntetésre való érzéketlenség formájában jelenik meg, ami mintegy zöld utat nyit a pszichopata kockázatvállaló, kalandkereső életvezetésének a társadalom szabályai által tiltott területek felé. A cselekvéséből származó haszon rendszerint jobban vonzza őt, mint amennyire ijeszti a fenyegető büntetés.

"Nincs bűntudatuk, ha valami rosszat tesznek a környezetüknek, a környezetükben lévő embereknek, ezért nem éreznek felelősséget. Becsapnak, folyamatosan manipulálnak, kihasználnak másokat, felelőtlenek is egy bizonyos szintig, de ez nem jelenti azt, hogy a törvénnyel, a társadalmi normákkal összeütközésbe kerülnek. Súlyos esetben előfordul ez is, ők azok, akik börtönbe kerülnek. " (Pszichológia Klub)

Kapcsolódó cikkek

„Gyakor meritéssel viz nem veszti izit/ Egy forma mértékben kút meg tartya vizit/
Az Asperger-szindróma neurobiológiai pervazív (szociális interakciók, és a kommunikációs sémák minőségi abnormalitása) fejlődési zavar; az autizmus spektrum zavarok közé tartozó pszichiátriai kórkép
Hányszor gondolkodtunk már el azon, vajon miért történik velünk időről időre hasonló típusú - sokszor rossz - dolog? Hogy miért éppen egy bizonyos férfi- vagy nőtípushoz vonzódunk?
A kérdezz-feleleken olyanok kezében vándorolt a mikrofon, akik fel merték tenni a kérdéseiket a szexről...
Jancsó Ladányi Piroska húszéves korára ötszörös gyilkossá lett, gyermeket ölt, szexuális kielégülést keresve még saját kisöccsét is...
"Bármerre akarsz is lépni, tudnod kell, hogy az első lépést mindig önmagadban kell megtenni."
A „Hallottad” magazin szerkesztősége áldott, szeretetben, békességben és megértésben töltendő boldog karácsonyi ünnepet kíván minden olvasójának.
...Ennek szigorúan filozófiai alapja van, s nem hiúságomból, hanem szerénységemből fakad.