A Szamos- Tiszazug

A Szamos- Tiszazug kevésbé ismert területe az országnak.  Olcsva felől  a Szamos folyón  át komppal  közelíthető meg, vagy Fehérgyarmat felé közúton kell kerülni.  Átkelve a komppal  Olcsvaapátiba érkezünk. A kis falu teljesen besimul a folyókanyarulatba, a másik oldalról pedig, az Öreg Túr ölei át, amint  a Tiszába érkezik. Ebben a térségben van Panyiola,  ahol a jó és igazi szatmári szilvapálinkát főzik. Panyoláról Kérsemjén és Nábrád falvakon  át visz az út a folyókkal határolt zugból ki, Fehérgyarmatra.
Csendes vidék ez, békés, érintetlen táj fogadja az idelátogatót. Két meglepetés is ért bennünket a kirándulásunk alatt: 
A Tisza töltésén sétálva, sok - sok  nyíló kökörcsint láttunk. Náhol lila színben pompázott az egész oldal. A népi időjóslás szerint hosszú meleg őszt jeleznek ezek a gyönyörű virágok.
A  Szamos partján üldögéltünk, amikor erős suhogásra lettünk figyelmesek. Hatalmas csapatokban   kárókatonák közeledtek felénk,  sokáig  köröztek felettünk. Fantasztikus látvány volt a  fekete madarak serege.
A Szamos most tiszta, rég  volt nagy víz, ami szemetet hozhatott volna Románia felől. A Tisza  is a mély mederbe húzódott,  hatalmas homokpadok jelzik az aszályt.  Így a mederben, ahol máskor a víz az úr, száraz lábbal sétálhattunk.

Kapcsolódó cikkek

Ragyogó napra ébredtünk, olyanra, amikor a természetkedvelő emberek képtelenek a lakásban, bent maradni.
Bejárásunkkor sok vadcsapást találtunk, őzek, szarvasok, vaddisznók lakják e tájat. Meglestük a vízen pihenő, lassan sodródó vadkacsa kolóniákat...
Az áldozatok olyanok voltak, akik súlyos terhet jelentettek családjuknak, nem hajtottak többé semmi hasznot
Mára nagy - nagy dolog történt, megszaporodott a család. Hét kis pelyhes fióka úszkál a gyönyörű hattyúszülők körül.
Bizonyos költők „önéletrajzként” képtelenek néhány sornál többet írni. Miért? Túlságosan szemérmesek?
"...A múltból nemcsak a szépre kell emlékezni, nemcsak a jóra, hanem arra is, ami rossz volt. Beszélni kell róla, hogy ez soha többé ne ismétlődhessen meg velünk..."
Baja egyedülálló főterét a velencei Szent Márk térhez hasonlítják .
"Miért is nem vigyázunk jobban a boldogságra? Milyen meggondolatlanul bánunk vele, amikor azt hisszük, hogy örökké fog tartani!" (Celia Rees)