Shodō (書道) - A japán kalligráfia

A japán kalligráfia, vagy shodō (書道) a japán írás művészete. A kínai logografikus (szóíró) hanzi írásjeleket vették át, ezek a japán kanjik (漢字). Később bevezették az egyszerűbb kana rendszer (szótagírás) jeleit: először a "KANA" a bal oldalon hiragana - a jobb oldalon katakana írásjelekkelhiragana (ひらがな) jeleket, melyekkel gyermekek, nők és akár külföldiek is könnyen bántak (illetve ezekhet használják pl. határozószók, toldalékok leírására is), majd a katakana (カタカナ) jeleket, melyeket a mai napig főleg idegen nyelvekből átvett szavak leírására és kiemelésre használnak. Ez a két szótagírásos jelrendszer nagyon hasonló készlettel bír. Szinte egy az egyben ugyan azok a szótagok írhatóak le (itt említeném meg, hogy az egytelen "nem-szótag" elem az "n" jele), és sokszor maguk az írásjelek is hasonlóak (ránézésre a katakanák szögletesebbek és egyszerűbbek). Alkalmazásuk is csak apró részletekben tér el (pl. a hosszú magánhangzók leírásában). Létezik egy még "újabb" írásrendszer, a rōmaji (ローマ字) - azaz római betűs írás, aminek segítségével akár mi is könnyedén olvashatunk japán szövegeket.

Na, de ne kalandozzunk el ennyire! Minket most elsősorban a kanjik foglalkoztatnak. Lássuk, hogyan is születtek ezek a számunkra bonyolult, ám lenyűgöző írásjelek?

Az "írás" szó TENSHO kanjijaA japán kalligráfia kínai gyökerekhez nyúlik vissza: egészen az időszámításunk előtti XXVIII. századig, amikor is vallási okokból képírásokat véstek csontokba. Először a nyugati Zhou dinasztia uralkodójának, Xuan királynak nagy történésze, Shi Zhou próbálkozott az írásjelek általánosításával az i.e. VIII. század környékén. Ez volt a zhuan írás. 5-600 évvel később  Li Si, a kínai Qin dinasztia miniszterelnőke egységesítette és leegyszerűsítette a jeleket. Ezt hívják tensho (篆書) írásnak Ám a jelek még mindig túl bonyolultak, kuszák voltak a hivatali munkákhoz. Az "írás" szó REISHO kanjijaMég ugyanezen dinasztia idején Cheng Miao, egy börtönőr átdolgozta az írásjeleket: a köröket, görbületeket kiegyenesítette vagy szögletesé tette. Ez lett a reisho (隸書) írás. Emellett kidolgozta az elrendezés szabályait: hogy a vízszintes vonalakat írják először, és hogy a vonásokkal sorrendben felülről lefelé és balról jobbra kell haladni. Mivel a jeleket hegyes eszközökkel írták, a vonalak eredendően merevek, szögletesek voltak, ez az írás az ecset és a tinta megjelenésével elavult. A tintába áztatott ecset által húzott vonal nem éppen merev és szögletes. Lehetőséget ad a vastagsággal és a görbületekkel való játékra. A kalligráfia megtartotta a "kocka-formát" és minden jel leírható volt az összesen 8 féle vonással (pont, vízszintes és függőleges egyenes, horog, emelkedő, balra lejtő rövid és hosszú, és jobbra lejtő vonás), de az író szabadon alkothatta karaktereit, melyek az ízléses egyensúlyt és a formát hangsúlyozták. Az, ahogy egy jelet leírtak, stílust adott neki.
A hagyományos kínai kalligráfia i.sz. 600 körül került Japánba. A legrégebbi létező ilyen írás Japánban Hōryū-ji templomában található, Yakushi Nyorai (azaz Gyógyító Buddha) szobor dicsfényéban. Ez a kínai írás shakeitai (写経体) stílusban íródott.
A VII. században a Tang dinasztia uralkodott Kínában. Második császáruk, Taizong nagyra tartotta Wang Xizhi kalligrafikus írásait, és népszerűsége befolyásolta Japán szépíróit is.

Kammu császár, Japán 50. császára, új fővárost nevezett ki Narában Heijō-kyō helyett: először 784-ben Nagaoka-kyōt, azután 794-ben Heian-kyōt Kyōtoban. Ez jelentette a Heian-kor beköszöntét, Japán "aranykorát". Továbbra is kínai alapokról tanulták az írást, ám lassan megjelent a kana szótagírás, amivel a kiejtés azon elemeit is leírhatták, amelyekre a kínai karakterek nem bizonyultak alkalmasnak. mellettük továbbra is alkalmazták  hagyományos írásjeleiket, a kanjikat. A Sanseki (三跡 ~kb. "Három Ecsetvonás") három kalligráfusból állt - Ono no Michikaze, Fujiwara no Sukemasa és Fujiwara no Yukinari -, őket tartják az eredeti japán wayō-shodō (和様書道) megalapítójának.

Az "írás" szó KAISHO kanjijaAz "írás" szó SOSHO kanjijaA Minamoto klán felülemelkedése a Kamakura-kor (1185–1333) kezdetét jelentette. Ezt az időszakot úgy is nevezik: "harcosok kora", hiszen egyre inkább vezető szerephez jutottak a katonai intézmények. Emellett a buddhizmus virágkorát élte. Úgy tartják, a Kínában tanult Zen szerzetesek másolt könyveinek hatására alakult ki a kaisho (楷書) stílus. Ám a Rinzai zen buddhista iskola felemelkedésével egy kevésbé kötött stílus jelent meg, a zen magatartást képviselő sōsho (草書).

Tokugawa Ieyasu 1603 és 1615 között központosította a shogunátust, innentől számítjuk az Edo-korszakot, mely 250 éven át tartó viszonylagos állandóságot hozott Japánnak (egészen a XIX. század második feléig). Ebben az időszakban nagy hangsúly került a bushi (武士 ~kb. szamuráj harcos) értékeire, és a nép elzárkózott a tengerentúliaktól. Ekkor munkálkodott a wayō stílus 3 másik nagy alakja, a Kan'ei Sanpitsu (三筆 ~kb. "Három ceruza"): Honami Kōetsu, Konoe Nobutada és Shōkadō Shōjō.

1736-ban Yoshimune lazított Japán elszigetelődő politikáján, és a kínai kultúra újabb hullámot vethetett a japán partokra.

Napjaink Japánjában a szépírás általános iskolában kötelező, középiskolában választható művészeti tantárgy (a zene és a festészet mellett). Ezen felül több egyetemen is folytatható a kalligráfia elsajátítása.

Mushin kalligráfiaMég egy fontos nézőpontja létezik ennek a művészetnek. A ZEN - amely mindig is befolyásolta, befolyásolja a japán kalligráfiát.
Minden egyes papíron az írónak csak egyetlen esélye van az ecsettel. Nincs lehetőség a vonalak javítására, igazítására. Csupán a magabiztosság kis hiánya elég, hogy megmutatkozzon a végeredményen. A kalligráfusnak koncentrálnia kell, és folyamatosnak lennie a végrehajtás közben. A kapott kép egy vallomás az azt papírra vető aktuális állapotáról. Ezt a gyakorlatot buddhista szerzetesek és a shodō gyakorlói végzik. Hogy valaki mesteri Zen kalligráfiát írhasson, nincs szüksége gyakorlásra, vagy óriási erőfeszítésekre. Csupán meg kell tisztítania az elméjét, és hagynia, hogy a "betűk" maguktól áramoljanak. Az elmének ez az állapota a mushin (無心 ~kb. "üres tudat állapot"). Ezeket a shodō képeket használják a tudat tisztítására például teaszertartások előtt.

A galériában jól láthatók a különböző kalligráfiai stílusok jellegzetességei a "szépség" írásjelén bemutatva (infóért katt a képre!):

Kapcsolódó cikkek

A színház ajánló 3. egyben utolsó felvonása (a 3-nál több felvonásos darabokat úgy se nagyon szeretik...)
Már csak a nap ölel,/ fényetűnt…/ parázs-szín fényeivel.
A zenei színkavalkádnak egyik igazán érdekes és izgalmas színfoltja, a Magyarországon immár 23 éve működő Csík Zenekar
Akkor ért a ház elé József./ Jó tejszagot lehelt a méla csönd./ Mária, fáradtan, alig vonszolta magát/ S a kerítésen át József beköszönt.
A Hunyadi László az első olyan magyar opera, amely bemutatója 1844 - ben volt.
...‘Kőé’ változzak, hogyha megettem.’ Aztán a lyány meg kőé’ változott, azé’ híjják azt a nagy követ, kősziklát Lyány-kőnek…”
Valahol olvasta, hogy minden találkozásnak üzenete és feladata van, csak meg kell találni, rá kell jönni, hogy mi az. Neki az volt a feladata, hogy a másikat kisegítse ...
A Föld napja mozgalom egyik jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”