Schandl Veronika: Ha…

Nagy körültekintéssel és elővigyázatossággal közeledek majd Hozzád. Az embernek meg kell válogatnia, kivel érintkezik – bármilyen szempontból is… Talán hátulról cserkészlek majd be, búgó hangon a nevedet kiáltom, és mikor megfordulsz, már elvesztél. Kék szín selyemzsinórt fonok a nyakad köré, és annál fogva vezetlek majd fel-s-alá a korzón. Vigyázok persze, hogy nehogy túl hosszú pórázra engedjelek, mert még megharapsz valakit.
Este aztán, amikor ezüst árnyékot húznak maguk után a fák, eloldozlak. Bársonypárnát rakok a lábad alá, poharadba habzó bort töltök, és hosszú, keleti meséket mondok Neked. Talán megszoksz nálam, és még szaporodni is fogsz… Nálatok, férfiaknál ezt sohasem lehet tudni.