Pünkösdre: Mikolai Bertics Mihály: Három szeg

Csak három szeg
s egy emberi lábnyom;
nem tudom mikor,
nem értem mi végre
veszett el a Corpus
a keresztről,
mely behavazva vár
a hajnali misére.

Ha eljöveteledkor, Uram,
majd részem lehet
a boldogabb világban,
csak azt kérem
add meg nekem,
támadjak fel e fában.

A mélységek titka
hasson át
az egekbe nyúló
bércek felett
– ködös végtelenbe veszve –
e szegek üssék át
gyarló testemet.

S ha lesz még erőm
szólni egyet;
– Istenem, mért hagysz el! –
Könyörgöm, segíts
a harcban,
hol én vagyok a győztes,
és a vesztes is!

Az egész világ
kifosztott, meztelen;
Vaj’ lesz-e, ki hallja
erőtlen szavam?
Keresztünkről már
hiányzik a Krisztus.
Hol erény a vétek,
a végzet ott írva van.

Mikolai Bertics Mihály – Egyedül ketten, 171. old.

Kapcsolódó cikkek

Már nem engedlek el,/ szikrádban kapaszkodok,/ foglyul ejtettem/ egy izzó pillanatot,
"…Csak a nyugalom/ s – ott vagy – Te, benne;/ benned mélységemnek/ végtelen csendje."/
Ajtódat nézed, hogy kulcs ne zárja,/ az első álomból mindig fölriadsz,/ - …jaj, zárt ajtóra ne érkezzen/ a távolból, várva-várt fiad…
Ó, úgy sóvárogtam,/ érted éjjelente,/ mint elveszett/ angyalarc után/ a havas téli táj.
...hamarosan megjelenik az ismert beregi (vásárosnaményi) író-költő, Mikolai Bertics Mihály 17. könyve, „Egyedül ketten” címmel.
"...Szép esténk lesz-, szép, ha megöregszünk. Fésüld meg kócos hajamat…"
Festenél nekem/ képzeletvilágot?/ Királynőm lennél…/ Palotát… szépet,/ s én elhiszem majd-,/ el az egészet.
...A világgal jártunk egy utat, / mégis ráment kétharmad haza. / Hogy mi megy rá eztán, nem tudom, / de vihar-irammal megyünk nyugatra... /