Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger

Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.

Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.

Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!

Kapcsolódó cikkek

A rövid angliai nyarat szombaton kirándulással töltöttük. Walesbe utaztunk, hogy megnézzük a tengert Swanseaban.
Az erős szél a napsütés ellenére is igen hideg volt, szemem - szám tele hordta homokkal, ami délutánra kellemesen recsegett a fogam alatt.
A boldogtalanságnak egyetlen oka van: a fejünkben lévő, néha alaptalan elképzelések, feltevések...
151 évvel ezelőtt 1862. augusztus 22. született Claude Achille Debussy, francia impresszionista zeneszerző.
A rév, jaj, messze van nagyon,/ partokon, sorsokon felül./ A habokba temetek százat,/ néma mind, titokba merül.
Bebújtam örvénylő sötétembe,/ üres partomon ne kutass avart,/ veresen tajtékzott bent a tenger,/ mert szavad váratlan vihart kavart.
Benned érik az aranyló kalász,/ - a mindennapi kenyerem -/ te vagy, ki mindig hazavársz.
Hány nyarat loholtunk végig/ tekerve le a fonalat, gyorsan futva/ boldog réten, nem félve hogy a szélbe kap...