Ókor 7 csodája: harmadik, az olimpiai Zeusz-szobor

Az ókori Görögországban minden negyedik esztendőben sajátos dolgok történtek. A legvadabb háborúk kellős közepén, amikor például Athén Spárta ellen harcolt, egy nagy csapat fiatalember egyszer csak letette a fegyvert, és mit sem törődve az egymással szemben álló, állig fölfegyverkezett seregekkel, elindult Olimpia felé. Az ifjak nyugodtan vonultak a véráztatta földeken céljuk, az Athéntól 260 kilométerre, déli irányban fekvő, Zeusznak szentelt kultikus központ irányába. A béke csupán Olimpia környékére korlátozódott. A görögök hite szerint legfőbb istenük, Zeusz rendelkezett így, hiszen neki szentelték az olimpiai játékokat. A legendák szerint Zeusz atyja, a félelmetes Kronosz Olimpia közelében élt, egy festői szépségű dombon. Egy jóslat megijesztette a nagyhatalmú istenséget, mert azt állította, hogy Kronosz uralmának egyik fiúgyermeke fog majd véget vetni. Az istenség ezért valamennyi gyermekét lenyelte. Kronosz felesége, Rhea sajgó szívvel nézte a csecsemők sorsát, és amikor megszületett hatodik gyermekük, Zeusz, elhatározta, hogy cselhez folyamodik. Az újszülött helyett egy jókora követ csomagolt a pólyába, és azt adta oda kegyetlen férjének. Kronosznak nem tűnt fel a csalás, gyanútlanul lenyelte a követ. Zeusz azután titkos helyen nőtt fel. Megerősödve bosszút esküdött. Olyan italt adott Kronosznak, hogy az eleven felöklendezte lenyelt gyermekeit, Zeusz diadalmaskodott és atyját a görög alvilág, a Tartarosz mélyére taszította. Ettől a naptól kezdve ő uralkodott az egész világ, az istenek, az emberek, de még az időjárás felett is. Megparancsolta, hogy győzelme emlékére rendezzenek olimpiai versenyeket. Zeusznak, a hellének legfőbb istenségének parancsára Kr. e 776-ban megszervezték az első olimpiai játékot. A négyévenként megrendezett ünnepségsorozat keretében nemcsak sportversenyekre, de vallásos szertartásokra is sor került. A főisten tiszteletére tartott versenyeket hamarosan már az olimpiai játékok néven emlegették Görögország szerte. A két olimpia között eltelt időszak, az olimpiász vált a görög időszámítás alapjává. Az olimpiászokat könnyű volt megkülönböztetni egymástól, mivel ezeket a négyéves időszakokat mindig a legutóbbi olimpián kimagasló teljesítményt nyújtó sportolók egyikéről nevezték el. Kr. e. 470-ben Görögország legeldugottabb falvaiba is hírvivők érkeztek. Szegény és gazdag egyaránt ámulva hallgatta a felszólítást: épüljön Olimpiában egy új templom a mennydörgő Zeusz tiszteletére, nagyobb és szebb minden eddigi szentélynél! A hatalmas terv megvalósítása hihetetlenül sok pénzbe került, ezért az építők a hívők támogatására számítottak. Az egész ország megmozdult megindultak a bőkezű adományokat szállító karavánok. Kr. e. 457-ben elkészült a templom, és egy színpompás ünnepség során felavatták. Az épület egy méter magas, mesterséges emelkedésen állt. Alapzata szinte teljes épségben maradt, ezért ismerjük pontos méreteit. A 64×27 méteres téglalap alakú területen magasodott a márványlapokból álló tetőt tartó 34, egyenként 10,53 méteres, mészkőből faragott oszlop. A templom szívében helyezkedett el a Zeusz szobrát rejtő kamra. Pheidiász mester, a korszak ünnepelt szobrásza készítette el ezt a sokat csodált remekművet, amely a harmadik helyen áll a világcsodák listáján. A műtermébe visszahúzódó Pheidiász először felépített egy vasból, fából és gipszből álló, a megformálandó Zeusz alakjának többé-kevésbé megfelelő méretű vázlat. Azután elefántcsontból megformálták az isenség fedetlenül ábrázolt testrészeit, az arcot, a kezet, a lábat. Görögországban általánosan elterjedt a nézet, miszerint Zeusz csupán azért teremtette meg az elefántokat, hogy legyen elegendő elefántcsont a szobor elkészítéséhez. Az istenség haját, ruháját és szandálját aranyból mintázták meg. A szobor 12 méter magas volt, még a Zeusz kezében álló Niké alakja is meghaladta egy felnőtt férfi nagyságát. A méretek lehetetlenné tették, hogy egy darabban szállítsák át a közelben álló szentélybe. A szobrász valószínűleg több, kisebb darabra szedette szét a remekművet, és ezeket a gondosan megszámozott részeket egyenként vitték át a Zeusz-templom belső kamrájába. Olimpia környéke egész Hellaszban a legfontosabb Zeuszszentélynek számított. Pheidiász minden addiginál nagyobb és híresebb szobrot készített. A tudósok szerint még ennél is fontosabb, hogy Pheidiász egy minden korábbitól eltérő szellemiségű Zeusz szobrot alkotott. Az ókori Görögország istenségei addig csupán korlátlan hatalmukban különböztek az egyszerű halandóktól, és abban, hogy őket nem fenyegette az elmúlás. Haragvóak és bosszúállóak voltak. Az Olimpiában felállított Zeusz-szobor nem hasonlított az eddigi istenképeker. Itt egy hatalmas, jóságos öregúr ült a trónon. Egy olyan nagy erejű úr, aki bizalmat ébresztett, egy jószívű apafigura. Ez az ábrázolásmód nagyon hasonlít arra, ahogyan 450 évvel később a keresztények elképzelték a mindenható Úristent. Az olimpiai versenyek atlétái Zeusz szobrát tartották a játékok védnökének. Neki mutattak be áldozatokat. Zeusztól kértek győzelmet, és megígérték, hogy azután, sportszerűen fognak küzdeni. Az eskütétel után vette kezdetét az öt napig tartó ünnepségsorozat, amely lehetőséget adott Hellasz meztelenül küzdő fiainak, hogy összemérjék erejüket a különböző olimpiai sportágakban. Az olimpiai játékok közel 1100 éven keresztül szinte teljesen azonos módon folytak tovább. Az egyetlen változás abban állt, hogy a Kr. e. 4-dik század közepétől meghonosodtak a magas pénzjutalmak is. A kereszténység elterjedésével Olimpia is válaszút elé került. Zeusz emléke fokozatosan halványulni kezdett. I. Theodosius császár, a Római Birodalom keresztény uralkodója Kr. u. 393-ban végleg betiltotta a pogány kultusznak tartott olimpiai játékokat. A Szent Liget környékén álló építmények közül mindeddig csupán a templom alapjait és néhány szobrot sikerült feltárni. Zeusz szobrának hollétéről csak találgatások vannak. Azt biztosan tudjuk, hogy a Kr. u. 2-dik évszázad egyik rendkívül heves földrengése súlyosan megrongálta. Egyes beszámolók szerint Kr. u. 350-ben fosztogatók rombolták le a remekművet. Egy másik feljegyzés szerint Kr. u. 475-ben Konstantinápolyba hurcolták, ahol tűzvész áldozatává vált.

Kapcsolódó cikkek

A természetben mindig szép formák és szép színcsoportok vannak. Nézz meg egy férget, vagy egy darab trágyát: annak is szép színe és formája van.
"A honfoglalás időszakában Árpád fejedelem egy éber katonai védelmi rendszert hozott létre. Éjjel-nappal strázsáló őrökkel zárta le a Kárpátok hágóit..."
A Don Giovanni Wolfgang Amadeus Mozart kétfelvonásos operája.
Az élet, a hit, a szeretet, a jó győz a halál, a gyűlölet, a rossz felett! Hinni kell!
Mindezt tegyük hittel, reménnyel, szeretettel és örömmel.
Három lányregénnyel rombol be a kapun, amelyeket úgy értelmezhetünk, a múlt mocskos, zavaros, a polgárság hamis, hazug világának vége.
Boldog Húsvétot kívánunk!
Lehullott három falevél/ észrevétlen az őszi ágról.