Mikolai Bertics Mihály: Rád gondolok

Kedvenced-e még
az akácfavirág,
megismer-e még
a hagyás-fánk ha lát?

Vágyéhes csókod,
mi ajkad tépi szét,
ó, hordja-e még
a vadszeder ízét?

Nyári éjjelen
meglesi-e hol vagy
a hold, ha égi
rózsafüzért olvas?

Szedsz-e csillag-csokrot,
várva éjre-éjt,
s hallod-e benne
a pintyek énekét?

És érzed-e még,
folyó fodra felett,
csupasz vesszőkön
suhogni a szelet,
Ámor hintája,
hogy röpít,
mily magas,
hogy lánca százszor
erősebb, mint a vas?

Egyedül ketten 19. oldal

Kapcsolódó cikkek

Már nem engedlek el,/ szikrádban kapaszkodok,/ foglyul ejtettem/ egy izzó pillanatot,
"…Csak a nyugalom/ s – ott vagy – Te, benne;/ benned mélységemnek/ végtelen csendje."/
Ajtódat nézed, hogy kulcs ne zárja,/ az első álomból mindig fölriadsz,/ - …jaj, zárt ajtóra ne érkezzen/ a távolból, várva-várt fiad…
Ó, úgy sóvárogtam,/ érted éjjelente,/ mint elveszett/ angyalarc után/ a havas téli táj.
...hamarosan megjelenik az ismert beregi (vásárosnaményi) író-költő, Mikolai Bertics Mihály 17. könyve, „Egyedül ketten” címmel.
Az egész világ/ kifosztott, meztelen;/ Vaj’ lesz-e, ki hallja/ erőtlen szavam?/ Keresztünkről már/ hiányzik a Krisztus./ Hol erény a vétek,/ a végzet ott írva van./
"...Szép esténk lesz-, szép, ha megöregszünk. Fésüld meg kócos hajamat…"
70 éve annak, hogy a hazánk földjére lépő szovjet fegyveres szervek mintegy 300 ezer polgári lakost hurcoltak el – többnyire „málenkij robot” - ürügyén