Mikolai Bertics Mihály: Csend

Valami mélységes,
nagy csendről
írok most Neked,
hol megszűnik minden:
szél nem fúj,
óra nem ketyeg,
nincs lüktetés
sem dobogás,
csak színek és fények.

Színek lebegnek,
fények ölelnek
betakarnak
és melengetnek;
nincs árnyék,
remegés,
sem félelem,
csak a csend
– és a végtelen –.

…Csak a nyugalom
s – ott vagy – Te, benne;
benned mélységemnek
végtelen csendje.

Mikolai Bertics Mihály: Csillag az égen... / 74. oldal

Kapcsolódó cikkek

Már nem engedlek el,/ szikrádban kapaszkodok,/ foglyul ejtettem/ egy izzó pillanatot,
Ajtódat nézed, hogy kulcs ne zárja,/ az első álomból mindig fölriadsz,/ - …jaj, zárt ajtóra ne érkezzen/ a távolból, várva-várt fiad…
Ó, úgy sóvárogtam,/ érted éjjelente,/ mint elveszett/ angyalarc után/ a havas téli táj.
...hamarosan megjelenik az ismert beregi (vásárosnaményi) író-költő, Mikolai Bertics Mihály 17. könyve, „Egyedül ketten” címmel.
Az egész világ/ kifosztott, meztelen;/ Vaj’ lesz-e, ki hallja/ erőtlen szavam?/ Keresztünkről már/ hiányzik a Krisztus./ Hol erény a vétek,/ a végzet ott írva van./
"...Szép esténk lesz-, szép, ha megöregszünk. Fésüld meg kócos hajamat…"
Festenél nekem/ képzeletvilágot?/ Királynőm lennél…/ Palotát… szépet,/ s én elhiszem majd-,/ el az egészet.
...A világgal jártunk egy utat, / mégis ráment kétharmad haza. / Hogy mi megy rá eztán, nem tudom, / de vihar-irammal megyünk nyugatra... /