Mikolai Bertics Mihály: Advent

Várakozás… Teremtőm
ragyogó fényét küldi már;
istálló jászolban tündököl
a megváltó, nagy Király.
Minden rossz a múltba vész,
ha eljön Ő, a mennyei,
s bennem lakozva alkonyig
minden bűnöm elveszi.

Ó, jöjj, Uram, mint kisded,
ki éppen szív-bölcsőt keres;
míg élek készítem utad,
amelyen végre eljöhess!
Minden glóriás angyal vár,
s rólad énekel. Ha eljössz,
meg is halhatok,
élned már Neked kell.

Kapcsolódó cikkek

Már nem engedlek el,/ szikrádban kapaszkodok,/ foglyul ejtettem/ egy izzó pillanatot,
"…Csak a nyugalom/ s – ott vagy – Te, benne;/ benned mélységemnek/ végtelen csendje."/
Ajtódat nézed, hogy kulcs ne zárja,/ az első álomból mindig fölriadsz,/ - …jaj, zárt ajtóra ne érkezzen/ a távolból, várva-várt fiad…
Ó, úgy sóvárogtam,/ érted éjjelente,/ mint elveszett/ angyalarc után/ a havas téli táj.
...hamarosan megjelenik az ismert beregi (vásárosnaményi) író-költő, Mikolai Bertics Mihály 17. könyve, „Egyedül ketten” címmel.
Az egész világ/ kifosztott, meztelen;/ Vaj’ lesz-e, ki hallja/ erőtlen szavam?/ Keresztünkről már/ hiányzik a Krisztus./ Hol erény a vétek,/ a végzet ott írva van./
"...Szép esténk lesz-, szép, ha megöregszünk. Fésüld meg kócos hajamat…"
Festenél nekem/ képzeletvilágot?/ Királynőm lennél…/ Palotát… szépet,/ s én elhiszem majd-,/ el az egészet.