Mikolai Bertics Mihály: 1956. (A Teremtés Könyve szerint)

…Kezdetben vala az iga,
iga vala az istenes nyakán,
vala nagy kísértet,
vérszomjas fenevad,
s halállehelete: a vörös Kánaán.

Itt-ott hullámverés, vihar,
tőből kitépett tölgyek, akácok,
törött szakramentum,
forgolódó holtak,
múltunk hulló pora:
örökség és átok.

Vala az isteni szikra.
Lángra kaptak a felhevült vágyak;
és mondá a nemzet:
– Legyen forradalom!
S lőn nagy földindulás,
(csütörtök, vasárnap).

Setétség lőn a hon színén,
nagy, véres kard az ébredők felett.
És nevezé ezt a veres szemű démon
mennynek és földnek;
mely jajdult amerre ment.

Majd lőn este, és lőn reggel,
míg elvéreztetett; ég-föld alatt
törött szakramentum,
meggyalázott holtak
várják a takarót,
a puha, friss havat.

Kapcsolódó cikkek

"...A megtévesztett emberek oltárszobrokat emeltek a vadállatnak..."
Már nem engedlek el,/ szikrádban kapaszkodok,/ foglyul ejtettem/ egy izzó pillanatot,
"…Csak a nyugalom/ s – ott vagy – Te, benne;/ benned mélységemnek/ végtelen csendje."/
Ajtódat nézed, hogy kulcs ne zárja,/ az első álomból mindig fölriadsz,/ - …jaj, zárt ajtóra ne érkezzen/ a távolból, várva-várt fiad…
Ó, úgy sóvárogtam,/ érted éjjelente,/ mint elveszett/ angyalarc után/ a havas téli táj.
...hamarosan megjelenik az ismert beregi (vásárosnaményi) író-költő, Mikolai Bertics Mihály 17. könyve, „Egyedül ketten” címmel.
Az egész világ/ kifosztott, meztelen;/ Vaj’ lesz-e, ki hallja/ erőtlen szavam?/ Keresztünkről már/ hiányzik a Krisztus./ Hol erény a vétek,/ a végzet ott írva van./
"...Szép esténk lesz-, szép, ha megöregszünk. Fésüld meg kócos hajamat…"