Magyar sorozatgyilkosok: Kútba temetett kislányok

Jancsó Ladányi Piroska húszéves korára ötszörös gyilkossá lett, gyermeket ölt, szexuális kielégülést keresve még saját kisöccsét is fajtalankodásra kényszerítette, állatokat boncolt azért, hogy meglelje „boldogságát". Bár szörnyű tetteinek elkövetését saját anyja is segítette, egyedül kellett a bitó alá állnia.
1954. december 12-én kivégzésre gyűltek össze bírák, ügyészek, büntetés-végrehajtási dolgozók a Szolnok megyei börtön belső udvarán. Egy fiatal lányt, Jancsó Ladányi Piroskát akasztották, s ezt a tényt másnap közzétették Magyarország valamennyi fontosabb újságjában. A hírt legnagyobb örömmel a megye egyik kisvárosában, Törökszentmiklóson olvasták, ugyanis Jancsó Ladányi Piroska összes áldozatát ezen a településen ölte meg, mégpedig egészen bestiális módon. És egy évnek sem kellett eltelnie ahhoz, hogy az első áldozat meggyilkolása után még négy lány holtteste kerüljön abba a kútba, ahova a kíméletet nem ismerő kéjgyilkos áldozatait rejtette. Ez idő alatt, a rettegésben élő városkában megerősödhetett hitében minden babonás, ugyanis az eltűnési ügyekben indult nyomozás során egy szám, a 13-as feltűnően gyakran előkerült.

Az ártatlan 13-as szám
Az első kislány, a 11 éves K. Marika eltűnését 1953. október 13-án jelentették be. Pár hónappal később, 1954. június 12-én a 13 éves H. Piroskát várták hiába haza a szülei. Ettől kezdve felgyorsultak az események: augusztus 9-én a 17 éves S. Irén nem ment haza (egyébként ő az egyetlen, akinél szóba sem jöhet a babonások 13-as száma), augusztus 11-én a 13 éves B. Mária, augusztus 14-én pedig a szintén 13 éves Sz. Katalin eltűnése ügyében vehették fel a jegyzőkönyvet a Törökszentmiklósi Rendőrkapitányság munkatársai.
A rendőrök vélhetően nem voltak babonásak, így semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottak a 13-as számnak. Ez nem is baj, mint később kiderült, a számmisztika semmilyen szerepet nem játszott a XX. századi Magyarország egyik legborzalmasabb bűncselekmény-sorozatában. Sokkal nagyobb gond, hogy a hatóságnak fogalma sem volt arról, mégis milyen nyomon indulhatnának el. Egy ma kiképzett nyomozó, aki már kamaszfejjel ezernyi filmet megnézhet a sorozatgyilkosságokról, talán azonnal következtetne: egy olyan rém markába kerültek a lányok, aki egyre kevésbé tudja visszafogni gyilkolási vágyát. Ám az ötvenes évek Magyarországán, mint ahogy egyébként az egész világon, a sorozatgyilkosság, mint bűnügyi kategória ismeretlen volt. (Ezt a fogalmat a diáklányokat öldöső, Amerikában élő Ted Bundy, pszichopata bűnesete után alkották meg.) A törökszentmiklósi rendőröknek csak annyi tűnt fel, amikor rögzítették az eltűnések legfontosabb tényeit, hogy B. Mária kivételével, aki Mezőtúrról érkezett busszal a városba, s nem sokkal a leszállása után tűnhetett el, valamennyi kislány törökszentmiklósi lakos volt, s valamennyien vásárolni indultak eltűnésük előtt. Még az időpontok is egybevágtak: a lányok, boltba, piacra indulva, délelőtt köszöntek el otthonról.
Ám ennyi nyom legfeljebb ahhoz volt elég, hogy a rendőri apparátus egy helyben topogjon, s reménykedjen: valami csoda folytán több információhoz jut. És a csoda bekövetkezett! Szeptember 2-án egy 21 éves asszony, B. Istvánné tett feljelentést a törökszentmiklósi rendőrségen, megvádolva bizonyos Jancsó Ladányi Piroskát azzal, hogy meg akarta ölni. A megdöbbentő részleteket hallgatva a nyomozóknak aligha juthatott eszébe, hogy a 21 éves, s egyébként Pusztakengyelen lakó fiatalasszony elleni támadásnak bármi köze lehet a kislányok eltűnéséhez. A bejelentést külön ügyként kezelve fogták el Jancsó Ladányi Piroskát, aki – nem tagadva tettét – elmondta: való igaz, egy dróttal akarta megfojtani az egyébként végül csak könnyebb sérüléseket szenvedő áldozatát.
Ahogy azt már egy nyomozás rendes menete megköveteli, a rendőrség megszállta azt a házat, ahol a megvádolt lány anyjával, Jancsó Borbálával, és az akkor 11 éves féltestvérével lakott, s amelynek kertjében – a megtámadott asszony szerint – a nyakára tekerték a hurkot. A kutakodás során gyorsan nyilvánvalóvá vált: Jancsó Piroskának korántsem az a legnagyobb bűne, hogy B. Istvánnéra támadt. A nem éppen nagy jólétről árulkodó, gondozatlan ház helyiségeiben ugyanis olyan gyerekruhákat találtak a rendőrök, amelyek szerepeltek az eltűnési ügyekben rögzített jegyzőkönyvekben. Ezt követően aztán az ingatlan minden négyzetméterét tüzetesebb vizsgálatnak vetették alá, s az eredmény nem maradt el.
„A tornác alatt egy betonlappal lefedett kutat találtam” – jelentette az egyik rendőr a házkutatás vezetőjének, aki azonnal intézkedett a teljes feltárásról. Ezt követően aztán már csak néhány órának kellett eltelnie ahhoz, hogy mind az öt eltűnt lány hulláját kiemeljék a kútból. Az elszörnyedt rendőrök azonnal egy véleményre jutottak: ezt a szörnyűséget Jancsó Ladányi Piroska nem követhette el úgy, hogy anyja, Jancsó Borbála ne tudott volna lánya gyilkosságairól. Talán még segédkezett is a kislányok megölésében – ébredt a gyanú, így aztán Jancsó Borbálát is letartóztatták. Ezt követően számos ellentmondó, részleges, majd teljesnek hitt, ám később visszavont, majd módosított vallomásból kellett a rendőrségnek kibogozni az ügy minden szálát. Jancsó Ladányi Piroska előbb a gyilkosságról mit sem tudó személynek állította be, később megvádolta az együttműködéssel, sőt mi több, ötletadónak tüntette fel az anyját. De ami a legfeltűnőbb volt: a gyilkosságok indítékairól meglehetősen rejtélyesen beszélt, mint aki sokkal jobban szégyelli az elkövetés okát, mint annak tényét.

Csomag, udvar, könyv, hurok
Az elsőfokú ítélet végül a következőkben foglalta össze a gyilkosságsorozat elemeit. Jancsó Ladányi Piroska 1953 nyarán ismerkedett össze a törökszentmiklósi határban tehenet legeltető 11 éves K. Máriával. Az év őszén a törökszentmiklósi zöldséges bolt előtt összetalálkozva fogalmazódott meg a terv: lakásukra csalja a gyanútlan, krumpliért sorba álló kislányt.Ez meg is történt – „majd később visszajövünk, ha kevesebben lesznek” – mondta Marikának, s a házban, miközben a kislány olvasgatott, egy villanyhuzaldarabbal hátulról megfojtotta áldozatát. A holttestet meztelenre vetkőztette, majd ezt követően kiélte nemi vágyait... Később egy pokróccal letakarva, a nyakára tekert huroknál fogva kivonszolta a lakásból, majd fejjel lefelé a kútba dobta.
A korántsem minden részletre kiterjedő idézet talán elegendő figyelmeztetés ahhoz: Jancsó Ladányi Piroska történetét csak az olvassa tovább, aki elég erős idegzetűnek érzi magát. Mert bár a bűncselekmény-sorozat ekkor pár hónapra megakadt, de később egyre vadabb dühvel támadt a gyilkos, hogy kiélhesse vágyait. 1954. június 9-én a városka piacterén egy csirkét árusító kislánnyal ismerkedett meg, akit szintén a lakására csalt azzal az ürüggyel, hogy a még eladatlan csirkéit megveszi tőle. Ez csábítóan hangzott, H. Piroska el is fogadta a meghívást. Gyilkosa ekkor is egy könyvet nyomott az áldozat kezébe, hogy lekösse a figyelmét, majd miközben H. Piroska a könyvet lapozgatta, akárcsak első áldozatát, ezt a lányt is egy villanyhuzallal fojtotta meg Jancsó Ladányi Piroska. És most szó szerinti idézet következik: „A holttestnek megtekintette nemi szervét (mármint a gyilkos), azt nyalta, majd egy sárgarépát dugdosott saját nemi szervébe, és így elélvezett. Ezután a holttest nemi szervébe egy seprűnyél végét bedugva lemérte annak mélységét. Később H. Piroska kilógó nyelvéhez dörzsölgette saját nemi szervét, s közben a holttest mellét fogdosva, újból elélvezett.”
A perverz gyönyör után H. Piroskát is lemeztelenítve a kútba dobta, ruháit a kamrában elrejtette a gyilkos, aki ezúttal rabolt is – 200 forintot vett el áldozatától.Jancsó Ladányi Piroska harmadik áldozatát, S. Irén gyári munkást 1954 tavaszán ismerte meg. A Budapestről Törökszentmiklósra került lánnyal egyre szorosabb kapcsolatot ápolt, olyannyira, hogy vallomásában azt állította: S. Irénnek szintén „természetellenes hajlamai” voltak, s őt kétszer is boldoggá tette a nyelvével, amit csak azért nem viszonzott, mert attól tartott, hogy S. Irén ezt másoknak elmondja. Mivel Jancsó Ladányi Piroskában egyre erősödött a félelem, kitudódhat kettőjük kapcsolata, úgy határozott, végez S. Irénnel. Döntésében az a vágy is közrejátszott, hogy megszerezze a lány értéktárgyait. A tervet gyorsan követte a végrehajtás: augusztus 9-én, újra előkerült a villanyhuzal, amivel Jancsó Ladányi Piroska a neki háttal álló lányt megfojtotta.Haláltusájában az áldozat megpróbált védekezni, egy-két erőtlen ütést mért is gyilkosára, de sorsát nem tudta elkerülni.
Ezzel az áldozatával Jancsó Ladányi Piroska csupán azért nem fajtalankodott a gyilkosságot követően, mert – mint elmondta a nyomozóknak –, úgy vette észre a lány nemi szervén, hogy valamilyen betegségben szenved.
A holttest eltüntetésének módján azonban semmit sem változtatott, a lemeztelenített hullát a már két tetemet rejtő kútba dobta, majd megállapíthatta: nem csupán a lány ruhájával, de 30 (!) forinttal is gazdagodott. Csupán két nap telt el, s már a negyedik holttest is a kútba került. Jancsó Ladányi Piroska augusztus 11-én délelőtt a tanácsháza előtti autóbusz-megállóban szólította meg a mezőtúri buszról leszálló B. Marikát, aki az alvégen lakó keresztanyjához jött nyaralni. Az újabb áldozatra leső gyilkos ekkor közölte: ő is arrafelé lakik, menjenek hát együtt. Útközben azzal az ürüggyel csalta be a házukba B. Marikát, hogy segítsen neki egy csomagot kivinni a vonathoz, de utána tovább kíséri majd keresztanyjához. A lány elfogadta ezt az ajánlatot, s pár perccel később már halott volt. Jancsó Ladányi Piroska a fojtáshoz ekkor egy pamutzsinórt használt. A holtesten gyilkosa kielégítette nemi vágyait, a lemeztelenített tetemet a kútba dobta, az áldozat ruháit az ágy alá rejtette, s a lánynál talált 7 forintot eltette.
Az ötödik emberölést három nappal később követte el az ekkorra már minden gátlásától megszabadult gyilkos. Augusztus 14-én, csavargás közben a vasút környékén szólította meg Sz. Katalint, s a korábban bevált szöveggel – segítsen neki elvinni egy csomagot az állomásra – csalta el házukba. A kislány kezébe egy meséskönyvet adott, s miközben Katika ezt lapozgatta, egy ruhaövvel fojtotta meg gyilkosa. Lemeztelenítés, fajtalankodás, kútba dobás, az áldozat ruháinak elrejtése az ajtó mögé – foglalható össze az ezt követő cselekménysor.Az ítélet indoklásában nem feledkeznek meg arról sem, hogy Jancsó Ladányi Piroska időközben megkezdte az elvett ruhák, cipők értékesítését is, az ócskapiacon 15-20 forintos áron adott túl egy-egy darabon. A legtöbb pénzt H. Piroska kabátjáért, ingéért és szandáljáért kapta: 45 forintot tehetett zsebre.

Az utolsó kísérlet
A kereskedés közben persze nem halt ki az ölési vágy Jancsó Ladányi Piroskából. Újabb portyára indult szeptember 1-jén, és a szolnoki vasútállomáson megismerkedett az őt végül lebuktató, 21 éves pusztakengyeli asszonnyal,
B. Istvánnéval, akivel együtt egy vidámparkba indultak szórakozni. Útközben Jancsó Ladányi Piroska elvette új ismerőse ruhákkal megpakolt táskáját, azzal az ürüggyel, hogy ne akadályozza őket a szórakozásban, majd megszökött, a táskát elrejtette. A pórul járt asszony végül a rendőrség segítségével rátalált a tolvajra, aki megígérte: visszaadja a csomagot. Ezzel az ürüggyel csalta B.-nét a törökszentmiklósi házba. Jól összebarátkozhattak, mert B.-né úgy döntött, Jancsó Ladányi Piroskáéknál piheni ki fáradalmait. Amikor a vendég elaludt, házigazdája határozott: végez az asszonnyal, és holttestén keres kielégülést magának. Egy drótot csavart B.-né nyakára, de az felébredt, és dulakodást követően kiszabadította magát a halálosnak szánt szorításból. Sikerült elszaladnia a házból, s nem sokkal később már a rendőrségen adta elő a vele történteket. A rohamléptekben végzett eljárás eredményeként a megyei bíróság Jancsó Ladányi Piroskát összbüntetésként halálra ítélte. Ügyével együtt tárgyalta anyjának, Jancsó Borbálának ügyét is, akit azonban csak közveszélyes munkakerülés bűntettével, az ifjúság ellen elkövetett bűntettel, valamint társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopással vádoltak. Ôt a bíróság kétévi és hat hónapi börtönbüntetésre ítélte, és további három évre eltiltotta az állampolgári jogok gyakorlásától.Fellebbezések után az ügy a Legfelsőbb Bíróságra került, ahol – egyetértve a rendőrség első megérzésével – átlátták: ennyi szörnyűséget Jancsó Ladányi Piroska egyedül nem követhetett el. Ebben a felismerésben segített az akkor már az életéért küzdő, s a bűn terheinek egy részétől szabadulni akaró vádlott is, aki megváltoztatott vallomásában elmondta, nagyon is sok segítséget kapott az anyjától a gyilkosságokban, a nyomok eltüntetésében.
Mint kiderült: volt, amikor az áldozat elcsalásában vállalt részt az anya, de olyan is előfordult, hogy ő maga adta lánya kezébe a drótot, fojtásra biztatva lányát. Csupán az okokban lelhető fel eltérés: a lány elsősorban nemi vágyait akarta kielégíteni, az anyát a haszonszerzés motiválta – derült ki a tüzetesebb vizsgálatok során. Ennek eredményeként megváltozott az ítélet is: Jancsó Borbálát szintén halálra ítélték, s csak azért nem került akasztófára, mert esetében az Elnöki Tanács élt a kegyelmi jogával, és az asszony büntetését életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta.

Anyja lánya…
Az anya, Jancsó Borbála soha nem járt iskolába, analfabétaként alkalmi munkákat végzett, már 16 éves kora óta rendkívül aktív nemi életet élt, házasságon kívül négy apától öt gyereket szült, de közülük hármat korán elvitt a betegség. A rendkívül szabados erkölcsű asszony 1950-től, amikor beköltözött az egyik gyermekének apjától örökölt házba, nagy erőkkel kezdett hozzá a fizetőképes vendégkör kialakításához. A város piacteréről csalta leginkább a férfiakat a házába, akikkel pénzért, kisebb-nagyobb ajándékok fejében közösült. Jancsó Borbála házát bordélyházként emlegették a városbeliek. Ilyen asszony mellett nevelkedett az 1934-ben született Jancsó Ladányi Piroska, aki – látva anyja életmódját – már 14 éves korától rendszeres nemi viszonyt folytatott, minden idejét csavargással, tolvajlással, italozással, tiltott kéjelgéssel töltött. Több városban is előállították a rendőrök lopással, csavargással gyanúsítva, s az orvosok háromszor gyógyították nemi betegség miatt. Néha vállalt ugyan munkát, de sehol sem tudott hosszabb ideig megmaradni. Két gyermeket szült 1951-ben és 1953-ban, de mind lányát, mind fiát állami gondozásba vették „erkölcsi és anyagi elhagyottság” címén. Jancsó Ladányi Piroska akkorra már nemcsak gyermekeivel, de a férfinemmel sem igazán foglalkozott. Az ítélet szerint „erkölcsi szempontból egyre mélyebbre süllyedt, és nemi ösztöneit új, természetellenes módon kívánta kielégíteni. Ponyvaregényekben olvasott arról, hogy a nők egymás szeméremtestét nyalogatva elégülnek ki kölcsönösen.” Jancsó Ladányi Piroska még hatéves öccsét is rábírta arra, hogy így szerezzen neki örömet. S a regényekből újabb ösztönzést kapott ahhoz, hogy lányokkal keresse a mind teljesebb kielégülést. Ám előtte még „állatkísérleteket” is végzett. Megkíméljük az olvasót, s nem idézünk az erről szóló vallomásából…

A magyar bűntörténet egyik legelvetemültebb gyilkosának tetteit összegezve természetesen felmerül a kérdés: normálisnak tekinthető egy ilyen vágyakkal terhelt ember? Erre a kérdésre már az eljárás során is szerettek volna megnyugtató választ kapni. Több orvos szakértő egybehangzó véleménye szerint Jancsó Ladányi Piroska az átlagosnál magasabb értelmi képességekkel rendelkezett. Rendszeresen olvasott, verseket írt, rajzolt. Bár személyiségét elfojtott indulatok torzították, minden tettét közönyös kegyetlenség jellemezte, büntetőjogi felelősségre vonásának nem volt akadálya.
Perverzióit azzal magyarázták, hogy túl fiatalon kezdte, majd később rendkívül intenzíven élte a szexuális életet, emiatt a társadalmi normák szerint elfogadott nemi kapcsolat számára egy idő után nem eredményezett kielégülést. Ténymegállapítás volt mindez, nem mentőkörülmények felsorolása. Így bírái nyugodt lelkiismerettel szabhatták ki rá a halálos büntetést. Nyugodtak lehettek abban is: a nyomozati iratok átolvasása után egyetlen olyan tagja sem lesz az akkori Elnöki Tanácsnak, aki javasolná annak a kegyelmi kérvénynek az aláírását, amit csak azért nyújtottak be, mert a törvény minden halálra ítélt esetében ezt kötelezővé tette. Jancsó Ladányi Piroska ugyanis az ítélet kihirdetése után csupán enynyit mondott: „Nem akarok tovább szenvedni, nem kérek kegyelmet.”

Kapcsolódó cikkek

A dohánylevélben található nikotint oldotta ki, s ezzel a folyékony méreggel itatta meg áldozatait az asszony. (Fotó: Blikk Újrajátszva.)
"...90 éve zárta le a nyomozást a magyar rendőrség az első igazán ismert magyar sorozatgyilkos ügyében. Kiss Béla cinkotai bádogos és házasságszédelgő nevét ..."
...Báthory Erzsébet sohasem követte el a neki tulajdonított rémtetteket. Koholt vádak alapján indított vizsgálatot ellene Thurzó gróf...
Az áldozatok olyanok voltak, akik súlyos terhet jelentettek családjuknak, nem hajtottak többé semmi hasznot
Egyes történészek ma is ezen a véleményen vannak, és Matuskát csupán a merénylet egyik résztvevőjének tartják (Fotón:Matuska Szilveszter)
...Amikor a házba belépett, Horváth-Bende János lefogta, majd Pipás Pista a nyaka köré tekerte a kötelet...
Brahms szoros kapcsolatot tartott fenn magyar zenészekkel... a kapcsolatok, és a magyar zene hangzásának ismerete késztette a Magyar táncok sorozat megírására.