Kortárs írók, költők: Bakos Pál

"Kocsordon születtem 1956. szeptember 23.-án egyházalapító unitárius családban. Az általános iskolát szülőfalumban,  a középiskolát Mátészalkán és Debrecenben, a főiskolát Esztergomban végeztem. Életemet, tevékenységemet - gyermekkoromtól - a föld tisztelete, a falu sorsa határozta meg. Korábban Kocsordon, ma Vácon élek. Volt mezőgazdász, jelenleg postai alkalmazott és újságíró.
Többszáz cikkem, tudósításom jelent meg. Első versem a Hajdú - Bihari Napló, Kelet Magyarország, Szalkai Szó, Kristály, Magyarország Jövője című lapok közölték, majd a Kelet Felől és más folyóiratok is helyet adtak írásaimnak."
" Megtanultam becsülni a tisztességet, küzdeni az igazságért, és óvni az igaz szeretetet. Fáj, ha eltiporják a könyvet, lenézik a betűt és kitagadják a reményt..!"

Bakos Pál legújabb verse:

                 Onnan jöttem

       Onnan jöttem: hol szikrát vet
       minden szó, minden felelet,
       hol aranyat hoztak a
       folyók és ciánban égtek
       a hegyek; Onnan jöttem:
       Joó Györgyök üzenetével,
       Móricz kisírt szemével,
       vén temetők reményével:
       szerencsét próbálni heted
       hét hazában. Parazsat
       őrizni: koromtalan
       éjben, Székely-hadak útján,
       térdig érő vérben; Arasz
       hitemet egy szekérre
       raknám, égig érő fényben
       a tavaszt hordoznám.

                 Virradatlan

     Nézd a felhőt, tűz égeti!
     Vörös tollú, vörös szemű,
     vörös begyű rút keselyű;
     száll a rétre, száll az égre,
     kis házikó kéményére.
             Hess te ronda!
             Hess te kánya!
    Szállj el innen éjszakára.
             Hol az otthon ?
             Hol az édes ?
    Készülődünk a fejéshez.
    A sarokban sok kis gyermek
    egy kupacban lehevertek.
    Kenyérillat ? Ó be régen
    terjengett a kemencében.
    Most a pók fon benne csöndet,
   fáj az ütés minden rögnek.
   Lent a rögnek, fent a fának,
   virradatlan éjszakának

          Változások

  Voltam: virágzó almafa
  Lettem: elkorhadt gyökér.

  Voltam: zúgó óceán,
  lettem: kiszáradt csermely, ér.

  Anyám keringőt jár a
  síromon. Sárga földszemén
  az ég. Kéklik mint egykor volt
  május. Kéklik mint rejtett
  messzeség.

  Voltam: foszló kalács az
  éhezőknek. Lettem: száraz,

  Eldobott kenyér. Mérföldkő
  Isten, Jézus útján, mely
  hazámtól – hazámig ér.

 

Kapcsolódó cikkek

Én is ott voltam akkor/ Szarajevóban: - mondta/ nagyapám.
A Japán földrengés áldozatai emlékére
"...Csontból faragott fenyők/ jajdulnak velünk a télben,/ álmot szór rájuk a hajnal,/ a Betlehemi küldetésben."
Magvetők reményét hoztad:/ fűzfák illatát, jonatán/ aranyát;
...Romániában az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, és a Székely Nép... megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén...
4 – 5 éves koromban Petőfi: János Vitézét olvastattam magamnak megunhatatlanul. Így ötvöződött bennem a hit, a zene és az irodalom.
A 77-es úton, Veszprémből Tapolca felé haladva, Monostorapáti után hegyes magaslat tűnik fel...
Weöres Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából.