Kakasok

Volt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és egy öreg kakas. A gazda – aki már maga is benne járt a korban – átérezvén az öreg kakas helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani. El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal, éles-sarkantyús kakassal, aki, amint meglátta idős társát, így szólt:
- No urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, mert a továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot!
Az öreg – félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól – kompromisszum készen állt a kérdéshez…
- Ugyan már öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten is. Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi!
- Hogy gondolhat ilyet urambátyám! – replikázott a fiatal kakas – csak nem képzeli, hogy a kendermagos diplomámmal, többször százhúsz órás, felsőfokú képzéseimmel, szemétdombi manager végzettségemmel belemegyek ilyen alantas alkuba? Enyém mind a száz!
- Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj meg nekem, mégse töltsem haszontalanul öreg napjaimat…
- Szó sem lehet róla! Még, hogy én engedjek; az én peckes sarkantyúmmal, égővörös tarajommal, kendermagos begyemmel, érces hangommal, hatalmas teljesítménymutatómmal – már megbocsásson, urambátyám – de a nyomomba se léphet.
- Azért egy utolsó próbát tehetnénk…- erősködött az öreg.
- Próbát?
- Azt, kedves öcsém, egy utolsó próbát! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett, három teljes kört az udvaron belül. Aki nyer, azé a száz tyúk!
- Versenyt futni, öreg, veled?
- Persze, aki gyorsabb az nyer.
Ebben is maradtak. Felálltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kotkodácsolására elkezdődött a verseny…
Szedte a lábát az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, tartalékolva az erejét az utolsó körre, a nagy hajrára. Egyszer csak éktelen dörrenés hallatszott, s a fiatal kakas véres tollcsomóként rogyott össze a kerítés alatt…
A ház tornácán éktelenül káromkodott a gazda, miközben újratöltötte a puskáját:
- Azt a betyár világát! Hát, nézzenek oda, már a harmadik kakast veszem a piacon, és ez sem a tyúkokat szereti….

Kapcsolódó cikkek

Juhász Ferenc augusztus 16-án volt 85 éves. Isten éltesse!
Szépen hullámzóak és napsütöttek csak a reményeink lehetnek, életért buzgó forróságunk, mely csillog, álmodik és föl-föl lobog lángolva bennünk.
"Elhull a virág, eliramlik az élet..."
Álmodom az álmokat, hazamenni, ölelni, szeretni, melegben lenni, jókat enni, olvasni...
A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla.
Tudnod kell, hogy bennem élsz,.... én pedig benned élek; jóban, rosszban, nevetésben, sóhajban, minden szívverésben
Bebújtam örvénylő sötétembe,/ üres partomon ne kutass avart,/ veresen tajtékzott bent a tenger,/ mert szavad váratlan vihart kavart.
Történt mindez azon a jeles napon ..., amikor egy ország hajtott éppen főt, és a kommunizmus áldozataira emlékezett.