Jóel halála

És Jóelhoz eljött a Daemon és így szólt:
– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani.
Jóel sokáig gondolkozott.
– Ha meg kell lennie: a szaglásról – mondta aztán.
A Daemon eltávozott, és Jóel nem érezte többé a szagokat.
Egy év múlva a Daemon újra megjelent.
– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani.
Jóel töprengett.
– Az ízlés képességéről – mondta.
A Daemon elhagyta és Jóel többé nem érezte az ízeket.
Egy év múlva a Daemon újra megjelent.
– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, melyikről akarsz lemondani.
Jóel sokáig gondolkozott.
– A tapintásról – mondta végül.
A Daemon eltűnt és Jóel körül a tárgyak megnémultak.
Egy év múlva a Daemon újra megjelent.
– Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, melyikről akarsz lemondani.
Jóel sokáig gondolkozott.
– A beszéd képességéről – mondta és felnyögött.
A Daemon elhagyta és Jóel többé nem tudott beszélni. Ha kedvese szólt hozzá, csak jelekkel válaszolt és szemével integetett.
Egy év múlva a Daemon újra megjelent.
– Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A látás, a hallás, a járás és a nevetés közül kell választanod.
Jóel a látásról és a nevetésről még nem tudott lemondani. Tehát a hallás és a járás képességéről gondolkozott. Szeretett sétálni a völgyben, s a madarak énekét és kedvese hangját is szerette hallani. Hosszas vívódás után, immár némán, így felelt:
– Lemondok arról, hogy halljam a madarak énekét, a fák zúgását és kedvesem hangját. Járni, látni és nevetni akarok.
A Daemon eltávozott, és Jóel nem hallotta többé a madarak énekét, a fák zúgását és kedvese hangját.
Elmúlt egy év s a Daemon megjelent.
– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A látás, a nevetés és a járás képességei közül kell választanod.
Jóel sokáig gondolkozott. Aztán jelt adott:
– Lemondok arról, hogy járjak.
A Daemon elenyészett és Jóel többé nem tudott járni. Csak ült a kertben és szemével nevetett, ha megjött a kedvese.
De elmúlt egy év és a Daemon újra megjelent.
– Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A nevetés és a látás képességei közül kell választanod.
Jóel maga elé emelte kezét és sokáig nézte szétnyitott ujjait. Aztán így szólt a szeme:
– Látni, látni akarok Daemon! A hegyeket, a fákat akarom látni, a lombon csillogó napsugarat és kedvesem arcát. Látni, látni akarok, mindörökké!
A Daemon eltűnt és Jóel látott ugyan, de többé nem tudott nevetni. Ekkor kedvese is elhagyta őt, mert nem szerette a komor arcokat. Jóel egyedül ült a kertben és nézte a fákat, a hegyeket, az eget, a völgyből felszálló párát és a lombon csillogó napsugarat.
De elmúlt egy év és a Daemon újra megjelent. Bejött a kertbe és így szólt:
– Eljöttem a szemedért, Jóel!
Jóel felállt. Tágra nyitott szemmel körülnézett. Látta a fákat, az eget, a hegyeket, a völgyből felszálló párát és a lombon csillogó napsugarat.
A Daemon eltávozott és Jóel többé nem látott semmit. Feküdt a lombok között, teljes sötétségben.
Aztán – nagy sokára – valami derengés támadt lényének középpontjában. A derengésből fény lett, a fényből ragyogás, s Jóel meglátta azt, amit eddig a hegyek, a fák, az ég színei és kedvese arca eltakartak.

Kapcsolódó cikkek

Ha szó szerint fordítjuk a "daimyō" szót: 大 (dai) azt jelenti: hatalmas; a "myō" a 名田 (myōden) szóból van, jelentése: magánterület.
"– Megszelídíteni, azt jelenti: kapcsolatot teremteni. – Kapcsolatot teremteni? – kérdezte a kis herceg. – Úgy bizony – mondta a róka."
– Hogyan tehetem jobbá a napodat? – Keri dühösen nézett rám.
1978-ig Magyarországon farmernadrágot csak az ún. lengyelpiacról, a boltokba titokban behozott, „pult alóli” készletből ... lehetett beszerezni.
Az ősz hárfás tündére jár a réten,/ az ő húrjáról szól a halk zene.
Távol hazájától, Radnótinak a biztonságos támaszt Gyarmati Fanni jelentette. Őhozzá szálltak a gondolatai, róla vallottak az emlékek.
Tata az "Élő vizek városa" Tatabánya fölött magasodik a turulszobor.
Illés Gyula néven született, s párizsi emigrációja idején, 1925-ben jelentek meg első versei