Hallgatom a rádiót 1.

HALLGATOM A RÁDIÓT...

Teszek-veszek a dolgaim közt és hallgatom a rádiót – az MR1 adót. Amióta a bemondó így mondja be: „EMEREGY”, azóta ezen a mondókáján mindig kiakadok. Régebben Kossuth Rádió – Budapest volt a becsületes neve. De az „ügyeletes politika” ezt is megváltoztatta – talán Kossuth neve miatt – és azóta, ott, a székes fővárosban, Budapesten már nem hajlandó kimondani és kimondatni azt a szót sem, hogy „MAGYAR”, ami a rövidítésből következne: Magyar Rádió 1.
Újonnan állított kereszt Ebesen, a Szent István parkban.Hallom, éppen témánál vannak az "elvtársak". Egy korábbi levélről van szó, amely a közelmúltban (múltév adventkor) drótpostán (e-mail) érkezett az ország plébániáinak, lelkészeinek címére, és amelyben a feladó a plébánosok elhatárolódását kérte a hazánkban - abban az időben - zajló adventi keresztállításoktól. A levél feladója nem más volt, mint az Ifjúsági Konzervatív Unió (IQ), vagyis az egykori MDF új ifjúsági szervezete, mely, ha jól emlékszem 2010. januárban jött létre. Az aláíró pedig a "Konzervatív Fiatalok" fantázianevű létező vagy nem létező csoport nevében ragadott tollat – pontosabban billentyűzetet.
Hát, szépen vagyunk – gondoltam – és mi tagadás, kellett pár pillanat, amíg a tudatomig ért.
Nem semi kérés: az Isten szolgái határolódjanak el a kereszttől! Ezek után már nem is csodálkoznék, ha a következő napokban a Por És Hamu Egylet felszólítaná a búzát, hogy határolódjon el a földtől, a Fényes Szívek Pártja felszólítaná az árnyékot, hogy határolódjon el a Naptól, a Forró Fejek Gyülekezete felszólítaná a lángot, hogy határolódjon el a tűztől, és így tovább, míg végül már a Fehérfolt Egyesület is kérné, követlené hogy a szürke tehenek határolódjanak el a tejtől...
És ez még nem minden. Vannak újabb csodák is a földön, pontosabban a Magyar Ég alatt; tudniillik, hazai főpásztorunk sem nézhette mindezt tétlenül. Nyomban nyilatkozott, vagyis igyekezett megszólalni, reagálni:
„Az egyház vezetőinek tudta nélkül vettek részt az adventi keresztállítási akciókon a katolikus papok, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia pedig csak egy bizonyos politikai csoport leveleiből értesült erről... Ezeknek a keresztállításoknak a tartalmával semmiképpen nem tudunk azonosulni..." – fogalmazott a bíboros.
Akkor most, hogy is van ez? – kérdeztem önmagamtól, és kezdtem el erősen csavarni az észt. Szerény véleményem szerint ez nem nyilatkozat, hanem afféle mentegetés, vagy akár menekülés is a kereszt elől, (akarom mondani: alól), a kereszt terhe alól. Mintha csak egy megmondó ember lenne. Katolikus főpásztorunk nem azonosul a „keresztállításoknak a tartalmával” – morzsolgattam még egy ideig a gondolatot és nem jött, hogy elhiggyem. A teljes tudatra ébredés forgószélfuvallatként oltotta ki lelkem mélyében azt a kis maradék gyertyalángot is, amit az egyházi pásztorság iránti tisztelet és szeretet fényében, még boldogemlékezetű Barna József plébános, keresztelő papom, gyújtott meg több, mint félévszázaddal ezelőtt. Hitben nevelkedett átlagember vagyok, (de gyarló is, mint minden teremtmény). Letérdelek a kereszt előtt, amelyiken az Embernek Fia életét adta értem és minden emberért, hogy megváltsa a világot. Szent ereklyeként tisztelem még akkor is, ha azt a keresztet Jézus gyilkosai állították. Továbbá, letérdelek és fejet hajtok minden kereszt előtt (bárki állította), természetesen az előtt is, amelyiket esetleg a kommunisták, a szocialisták, a neoliberálisok, vagy a fent említett Ifjúsági Konzervatív Unió hívei állítottak – ha egyáltalán van ilyen kereszt valahol.
Nagyon remélem, hogy a főpásztorunk nem tévedt el, csak nyilatkozatakor kicsit elfordult az esztenától, (a keresztmagasztalóktól), sajnos éppen akkor, amikor szegényes akolunkban báránybőrbe bújt farkasok szabadultak be és prédálják a nyájat, marakodnak a koncon. Remélem nem feledte el azt a hitbéli tanítást, miszerint: „Kereszt alatt nyög-, de kereszt nélkül csak züllik az ember!”.
Pomázon, az éj leple alatt, istentelen emberek lerombolták, összetörték az új keresztet. Az "istenes nagyságok" nem tiltakoztak. Ki érti  ezt?!
 

 

Kapcsolódó cikkek

...Na, ettől már ki is nyílt a bicska a zsebemben! Tehát, a politikusok nem hibáztak.
Nálunk, Magyarországon vajon meddig mehetnek el a nemzetgyalázók; vajon hol van a művészetekben a szabad alkotás és a nyilvános kigúnyolódás, a megszentségtelenítés határa?
„Halló! Én vagyok adásban…? Igen…? Halló…! Csókolom! Itt Kovács Pistike beszél! Én vagyok az akinek még régebben a Gabi bácsi ...
Történt mindez azon a jeles napon ..., amikor egy ország hajtott éppen főt, és a kommunizmus áldozataira emlékezett.
...élete végéig őrizte férje emlékét. Isten segítse égi útján, adjon neki az Ő országában békét és örök nyugodalmat!
Egy gyermek éppen megszületni készült; így szólt Istenhez: - Holnap ha leküldesz a Földre, hogyan fogok ott élni...
... Útja során Jézus Krisztus követőjeként főleg mély-elméleti, istenes verseket ír.
"Először melege lett, aztán megszédült. Öregesen járt a havas tóparton és a vidravasakat nézegette..."