Gyulai Pál: Hazám

Sokszor valál már életedben
Veszendő, oh szegény hazám!
Tatár, török és német gyilkolt
S haldoklál fényes rabigán:
Mi lesz majd sorsod a jövőben?
Ki tudja azt; sötét titok;
De most, de most, ha rád tekintek,
Csak sírok és csak sirhatok.

Nem gyáva bú e könnyek anyja,
Haragom sirja azokat;
Beszélünk hangos, büszke szóval,
S hazánk még csak névben szabad.
Nem csüggedés e könnyek anyja,
Rajtok tettek villáma ég;
Versengünk puszta semmiségen,
S fölöttünk mind borúsb az ég.

Hah mennyi gúny! győzelmi hymnus
Harsog körűlbe mindenütt,
S a vértől megszentelt mezőkre
Szabadság fényes napja süt.
Nekünk e hang tán síri dal lesz,
S a szent sugár tán búcsufény,
Véres felhőben elhunyó nap,
Halottak gyászos mezején.

Inkább halál, mint gyáva élet,
Igen, vesszünk, ha veszni kell,
De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz
És vérezzünk dicsően el.
Lesz legalább a történetben
Rólunk egy nagy emlékezet
Egy büszke nép élt meggyalázva,
De dicsőn halt, mint született.

Kapcsolódó cikkek

Mindezt tegyük hittel, reménnyel, szeretettel és örömmel.
A hitvány emberek nem veszik észre, hogy kapzsiságukkal önmaguk ellen szolgáltatnak bizonyítékot.
Létem ha végleg lemerült,/ ki rettenti a keselyűt!/ S ki viszi át fogában tartva/ a Szerelmet a túlsó partra!
"Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban".
Valóság, eszme, álom és mese/ ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;/ mindent, mit párja bölcsességbe ránt,/ ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
Gyermekük nem lehetett, de Amy elfogadta, hogy Sanyikával nemcsak férjet, hanem gyereket is kapott...
„Vörös Rébék általment a/ Keskeny pallón s elrepült -”/ Tollászkodni, már mint varju,/ Egy jegenyefára űlt..."
Egy piros kartonból kivágott szívre emlékszem, aminek ablaka is volt, girbe – gurba vonalakkal kivágva...