Gyulai Pál: Hazám

Sokszor valál már életedben
Veszendő, oh szegény hazám!
Tatár, török és német gyilkolt
S haldoklál fényes rabigán:
Mi lesz majd sorsod a jövőben?
Ki tudja azt; sötét titok;
De most, de most, ha rád tekintek,
Csak sírok és csak sirhatok.

Nem gyáva bú e könnyek anyja,
Haragom sirja azokat;
Beszélünk hangos, büszke szóval,
S hazánk még csak névben szabad.
Nem csüggedés e könnyek anyja,
Rajtok tettek villáma ég;
Versengünk puszta semmiségen,
S fölöttünk mind borúsb az ég.

Hah mennyi gúny! győzelmi hymnus
Harsog körűlbe mindenütt,
S a vértől megszentelt mezőkre
Szabadság fényes napja süt.
Nekünk e hang tán síri dal lesz,
S a szent sugár tán búcsufény,
Véres felhőben elhunyó nap,
Halottak gyászos mezején.

Inkább halál, mint gyáva élet,
Igen, vesszünk, ha veszni kell,
De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz
És vérezzünk dicsően el.
Lesz legalább a történetben
Rólunk egy nagy emlékezet
Egy büszke nép élt meggyalázva,
De dicsőn halt, mint született.

Kapcsolódó cikkek

A jáki bencés apátsági templomot a XIII. század közepén, a stílusjegyei alapján 1220 körül alapíthatták.
A vers az életkép műfajt újítja meg. Kettős dráma zajlik...
— Most van ideje elkészítenem életem mérlegét — viszonozta a haldokló gyengülő hangon.
A Magyar Rádió a hírek, a szónoklatok és a hosszú szünetjelek között elsősorban komor hangulatú ünnepi zenéket sugárzott.
"...Álmaimban meg-meglátogatlak,/ mint unt vendég, kit senki se várt;/ ne hagyd, hogy a ködben tévelyegjek,/ ha alszol is az ajtód be ne zárd..."
Hányszor fordul elő, hogy olyat mondasz hirtelen haragodban a gyerekednek, amit azonnal meg is bánsz?
- Hagyjál! Az én kutyám! Nem? – kiáltott lihegve, kipirult arccal a lány. És a rúgást újabbak, újabbak és újabbak követték.
...hangosan szellentenek, vagy bekukucskálnak a nők kimonója alá, súlyosabb esetben ellopják a terményeket, vagy gyerekeket ragadnak el.