Frenczel Bertalan: Vízió

Előttem
szikkadt, fagyos,
aszott a levegő.
Dermedten hull a földre,
a sápadt napsugár.

Az ég riadt tükrén
korcsolyázó felhő jéghegy áll,
szürkén, gőgösen örül.

Estére
kegyetlen nótát
vonyít a szél,
Drakula jégcsap,
vámpír fogai között.

Titkon,
az erdő mélyén éjfélkor,
rühös rókák, farkasok,
csontvázzal csűrdöngölőt járnak,
s velük vigad a halál,
az aranyborjú előtt
egy tisztáson,
körös-körül.

Zsoldosaik kukákból
csecsemőt gyűjtenek.
Törvényesen, titkon
modern spáhik és basák
vesznek olcsón,
sok-sok kaszinót,
szép palotát,
a Kárpátok között,
Pest-Budán.

Ha-ha, röhög
a világ kancsi, üveg szeme
s ferde nagy pofája:
így bizton elfogy a Magyar,
- kiáltja:
a jövőszázad közepére
hírmondót alig talál,
"tél" után,
az újjáéledt napsugár!

Előttem
szikár, dermedt,
aszott a levegő.
Fázik, remeg, fél
az edzett zuzmóra,
s a földre,
halálba veti magát
vele némán, -
ezernyi fia, sógora.

A "kegyetlen tél"
közönnyel,
redves, száraz ággal
dörzsöli tomporát,
mint a rühes dúvad,
mely kínjában vackán toporog
s vakarja ganajos farát.

Csapzott, vörhenyes szőre,
egyre hull,
a fagyos avaron kajánul
vigyorog.

A jeges széllel tovább vonyítja,
kárörvendő dalát Drakula:
emésztődik, pusztul
előlünk önkezétől,
a hitét vesztett Magyar!

Tiszaszalka. 1998. szept. 4.

Frenczel Bertalan: "Hálaadás" - 91. old.

Kapcsolódó cikkek

„Hálaadás” - jelképesen ezzel a szóval lehet kifejezni Frenczel Bertalan nyugalmazott református lelkész költészetét.
Színek, ízek, édes - keserű kavalkádjai / mint kéj, borzadály szikráznak / és fájdalom-villám cikázik neuronjaimon át.
Magyarországon sajátos jegyekkel rendelkező képzőművészet jött létre. (Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja)
A Magyar Állami Operaházban járni különleges alkalom. Meghatottan lépkedünk a sok-sok híres embert látott falak között
Egyik napon Tamás vagyunk,/ másik napon Júdás vagyunk,/ kakasszónál Péter vagyunk./ Átokverte, szerencsétlen. nagypéntekes nemzet vagyunk.
Márokpapi határában, az erdő szélén és a fák között szórványosan kevesek által látott csodálatos virágok nyílnak.
Téli álmát alussza a debreceni Nagyerdő. Az ég vékony hópaplant terített rá.
Párizst látni felejthetetlen akkor is, ha már nem először járod be a turisták útjait.