Fábián Mária: Hazatérő - Udud István emlékére -

Napszámos voltál: hétszilvafás
földek gyermeke. Hittél
a szavak igazában, folyók
visszhangzó dalában. Igében,
zsoltárban, a nyárban; a gulya
esti kolompjában;  Hittél a
hazatérő fénynek, szivárvány
szülte messzeségnek; búzának,
rozsnak, sült cipónak, mezőkben
csöndes Megváltónknak, hol vére
csordult a tört akácnak, térde
roskadt öreg tanyánknak; Méla
a Túrhát, Tiszahát; Kölcsey
utolsó imája lobban
a jonatán illatú őszben.

Kapcsolódó cikkek

Egy gyermek éppen megszületni készült; így szólt Istenhez: - Holnap ha leküldesz a Földre, hogyan fogok ott élni...
Boldog Húsvétot kívánunk!
Hányszor fordul elő, hogy olyat mondasz hirtelen haragodban a gyerekednek, amit azonnal meg is bánsz?
Hinni valakinek, valakiben teljes valóddal, bízni megingathatatlanul abban, amit mond, aztán megtapasztalni, hogy a szavai és a tettei nincsenek egységben...
Elképzeljük a szoknyájuk szélét felemelve lépegető Brunszvik lányokat, akiket Beethoven a karján vezet.
1865-ben az alsóbb papi rendbe nyert felvételt, s ettől kezdve reverendába járt.
"...Nő vagyok, gondolkodó, versfaragó. Közéleti ember, és álmodozó. Álmodom, hogy az élet szépségét mindenki megismerheti, ha nyitott szemmel jár..."
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, ... (Weöres Sándor fiatalkori képe)