Fábián Mária: Hazatérő - Udud István emlékére -

Napszámos voltál: hétszilvafás
földek gyermeke. Hittél
a szavak igazában, folyók
visszhangzó dalában. Igében,
zsoltárban, a nyárban; a gulya
esti kolompjában;  Hittél a
hazatérő fénynek, szivárvány
szülte messzeségnek; búzának,
rozsnak, sült cipónak, mezőkben
csöndes Megváltónknak, hol vére
csordult a tört akácnak, térde
roskadt öreg tanyánknak; Méla
a Túrhát, Tiszahát; Kölcsey
utolsó imája lobban
a jonatán illatú őszben.

Kapcsolódó cikkek

Prof. Dr. Freund Tamás agykutató beszél a lélekről, az agyról, az ateizmusról és az evolúcióról.
Szép viola, viola,/ pipacs égő pirosa,/ vadmentával ölelő,/ sohasem volt szerető!
A kockásliliomok törékenyen állnak a fűben ... Elvarázsolt tündérlányok, kockás lila ruhában... a tavasz lírája.
1964. óta április 11-én,József Attila születésnapján, ünnepeljük a költészet napját.
...Képzeljék csak el, mi játszódhat le annak a gazdának a lelkében, aki az általa féltve nevelgetett élő fákat zölden derékba vágja?
Itt, Urivnál, a Don innenső, magyarok megszállta jobb partján állnak a szovjet csapatok.
Iktassa ki életéből az önsajnálatot, és találja meg önmagában azt a szilárd pontot, amely nem engedi, hogy összeroppanjon a gondok súlya alatt.
Szemed sarkából mintha árnyat látnál. Odanézel - nincs ott. Megkönnyebbülsz - képzeleted tréfált meg. Pedig csak azért nem látod, mert már mögötted áll...