Fábián Mária: Hazatérő - Udud István emlékére -

Napszámos voltál: hétszilvafás
földek gyermeke. Hittél
a szavak igazában, folyók
visszhangzó dalában. Igében,
zsoltárban, a nyárban; a gulya
esti kolompjában;  Hittél a
hazatérő fénynek, szivárvány
szülte messzeségnek; búzának,
rozsnak, sült cipónak, mezőkben
csöndes Megváltónknak, hol vére
csordult a tört akácnak, térde
roskadt öreg tanyánknak; Méla
a Túrhát, Tiszahát; Kölcsey
utolsó imája lobban
a jonatán illatú őszben.

Kapcsolódó cikkek

…és képzeld, akkor felcsíptem a csajszit. Őt is az interneten, mint téged….
"Milyen furcsák az emberek. Minden nap látod őket -azt hiszed ismered is- , és egyszer csak kiderül, hogy semmit nem tudsz róluk."
Ragyogó napra ébredtünk, olyanra, amikor a természetkedvelő emberek képtelenek a lakásban, bent maradni.
Általad álmodom álmaim/ még, megint és mindig,/ e belső egyetem kínjain,/ lelkem fájdalmas útjain.
Aki 2013-ban divatos esküvőt szeretne, az a mentát választja vezető színnek...
"...Ölelésedbe hullok, mint őszi fa színes lombja, mint szél hozta boldog ember;.."
A zene sodró lendületű, dallam világa színes, számos szép és megkapó részletet tartalmaz
"E kis magyar panteonban fölidézzük egyes területek és művészeti ágak kiváló magyar alkotásait és alkotóit..."