Fábián Mária: Hazatérő - Udud István emlékére -

Napszámos voltál: hétszilvafás
földek gyermeke. Hittél
a szavak igazában, folyók
visszhangzó dalában. Igében,
zsoltárban, a nyárban; a gulya
esti kolompjában;  Hittél a
hazatérő fénynek, szivárvány
szülte messzeségnek; búzának,
rozsnak, sült cipónak, mezőkben
csöndes Megváltónknak, hol vére
csordult a tört akácnak, térde
roskadt öreg tanyánknak; Méla
a Túrhát, Tiszahát; Kölcsey
utolsó imája lobban
a jonatán illatú őszben.

Kapcsolódó cikkek

Sok szeretettel Jutkának, mert: "Kell egy álom"
„Szabadság, szerelem!/ E kettő kell nekem./ Szerelmemért föláldozom/ Az életet,/ Szabadságért föláldozom/ Szerelmemet.”
Mérföldkövet jelentő alkotmánytörténeti törvényt képezett a II. András (1205-1235) által 1222-ben kiadott Aranybulla.
"Mi férfiak hazajárunk belétek. Nélkületek otthontalanok vagyunk. Nem valljuk be, de így van.
"...kezed puha, meleg,/ – lebben a függöny –/ s látom/ gesztenyeszemed/ csupa könny..."
Ó, jöjj, Uram, mint kisded,/ ki éppen szív-bölcsőt keres;
Lincoln elnököt egy színházban ölték meg, a merénylője elfutott majd elbújt egy raktárépületben.
"...mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál."