Dedukció

Utazom hazafelé. Megérkezik a busz, tele van utasokkal, így nem tolakszom a jegykezelőig. Inkább megkérek egy férfit, hogy lyukassza ki a jegyemet. De, hogyan szólítsam meg: “Te” vagy “Ön”?
Az utolsó előtti megállónál nem szállt le, tehát ő is végig utazik. Alaposabban megnézem; van nála egy csokor virág és egy üveg bor – tehát nőhöz megy. A csokor igényes, a bor nem éppen olcsó fajta, vagyis a hölgy jól néz ki.
Az utcánkban két nő van, aki jól néz ki; az én feleségem és a szeretőm. A szeretőmhöz nem mehet, mivel oda most én megyek. Hát persze,  a feleségemhez megy…
Nos, a feleségemnek két szeretője van: a Gyuri és a Laci. Gyuri épp külföldön nyaral a családjával. Erre én:
– Laci, ki tudnád lyukasztani a jegyemet?
Laci:
– Igen. Ismerjük egymást?

Kapcsolódó cikkek

Fenn az ég, s lenn a Föld/ Álmodunk s felébredünk/ Minden út körbe fut/ Béke van felejts el minden/ háborút
A "Mama", síron túli engesztelő vers a halott anya ellen elkövetett vétségért. A pszichoanalízis során tudatosuló gyermekkori traumák...
„Halló! Én vagyok adásban…? Igen…? Halló…! Csókolom! Itt Kovács Pistike beszél! Én vagyok az akinek még régebben a Gabi bácsi ...
... Elindultunk, hogy megnézzük a Tarpai hegyet. Én szkeptikus vagyok; - hegy az Alföldön? – gondolom kissé mosolyogva.
Az ádventi várakozás lényege...: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.
A történelmi adatok alapján feltételezhető, hogy hazánk beletartozott Nyugat-Európa zenei vérkeringésébe.
Az ismeretlen, illető jön felém... Barátsággal röfög... Néz. Bele a szemembe. Megáll. Megszagol.
...Amíg nem tudod magad szeretni… amíg nem tudsz megbocsátani magadnak… amíg nem tudod azt mondani: “így vagyok teljes”.