A buszváróban

Álltam az út menti buszváróban, s jobb elfoglaltság híján, amíg a buszra vártam, hallgattam a lágy esőcseppek rapszodikus csapkodását a boltíves, átlátszó műanyagtető alatt. Egy ideig még figyeltem is, ahogy vékony erekbe gyűlve a sima felületen, csordogálnak alá az ereszen. Olykor-olykor a szemközti villanyoszlop kopár látványán ütközött meg tekintetem, ahogy hatalmas gombolyagként tartotta, emelte a fellegek alá az üres gólyafészket. Így váltakoztak pilláimon a tompított képek amíg valami más le nem kötötte tekintetem élességét.
Fiatal kamasz közeledett, lábai alatt cuppogtak a vizes lépések. Fekete sapka, fekete kabát, fekete nadrág volt rajta. Lábain, talán vagy két-három számmal is nagyobb, durva alakú, vasalt bakancs. Félvállára vetve, cifra feliratos, combig lelógó iskolatáskát hordott, a táskával ellentétes oldalon pedig (derekáról) a felső ruházata alól, egy rőfnyi lánc csüngött lábszárig, végén mindenféle nehezéki csecsebecsékkel; volt azon óriás műanyagpók, vasból öntött sas, és bronzhalálfej, csontnyelű kisbicska, átlyukasztott fagolyó, és egyebek. Lehetett úgy tizenhat-tizenhét éves, sápadt arca pehelyzett már.
Közelebb ért, beállt ő is a fedél alá szótlanul. Álmos szemeivel unalmasan, nyeglén mérte végig átlagalakomat, hétköznapi viseletemet. Állt köztünk a töretlen csend; csak telefonjának a gombjai nyekkentek egyet-egyet, ahogy nyomogatta, időtöltésként.
Aztán megérkezett a busz, sercegve kavarták kerekei a flaszteres nyomvályúkban gyűlt esővizet. Fékezett, megállt, nyílt az ajtó és bentről kellemesen enyhe levegő csapott ki.
Jegyet váltottam, elraktam a visszajárót, helyet foglaltam a leszálló ajtóhoz közel, s közben hallottam, amint az ifjú megkérdi a vezetőt:
- Sokára fog indulni ez a szemétláda?
Hangja épp oly nyegle volt, mint a tekintete, a tartása, az öltözete.
- Azonnal, amint megtelik szeméttel – válaszolt kapásból a vezető, és indított.

Kapcsolódó cikkek

8. Nem tudom a siker titkát. De tudom a bukás titkát – mindenkinek megfelelni.
Festenél nekem/ képzeletvilágot?/ Királynőm lennél…/ Palotát… szépet,/ s én elhiszem majd-,/ el az egészet.
A szeretet, a szerelem nem egy tündérmese! Nem a szerencsén múlik, és nem a véletlenen, te hozod létre!
"2012-ben hite miatt 105 ezer keresztényt öltek meg. A világnak vannak országai, ahol misére vagy katekizmusra járni is életveszélyes..."
Genesis A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét.
Margaretha Geertruida Zelle néven látta meg a napvilágot, 1876. augusztus 7-én, a hollandiai Leeuwarden városban.
Vannak, akik el sem tudják képzelni az életüket egy - vagy több - házikedvenc nélkül
A várost átszeli egy kis folyó, ami az ócánba siet. A vízben fekete hattyúk úsztak.