Az együgyű gazda

Magyar népmese - avagy mesevalóság(?)

Mikolai Bertics Mihály jegyzete

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy együgyű gazda. Egész életében dolgozott keményen, mégsem haladt szinte semmire, nem jutott ötről a hatra.
Történt egyszer, hogy fölfigyelt egy fura jelenségre, a háztájiból nagyon fogytak az aprómarhák, főleg a tyúkok.Tolvajt sejtett, de hiába próbálta elfogni azt, sehogy sem sikerült.
Gondolta, felfogad egy jó őrzőt, aki majd hűségesen vigyáz a házra és a tyúkokra is.
- Válassz engem – mondta a kutya. - Jó a szemem, éles a látásom, a sötétben is látok, jó a szimatom, az orrom, a hallásom. Meghallom, meglátom, megérzem, ha jön a tolvaj. Akkor majd sarokba szorítom, hangosan ugatok, és te elfoghatod.
- Válassz inkább engem – mondta a róka. Az én füleim hegyesebbek, az orrom jobban szimatol, a szemem-, a látásom élesebb, mint ennek itt. Én nem verlek fel ronda ugatással éjjeli álmodból, hanem lefogom helyetted a tolvajt. Ezt a ronda korcsot meg zavard el, mert ahogy látom, csak a tyúkjaidra fáj a foga.
Tetszett a gazdának a róka beszéde, meg aztán csinosabbnak is látta, mint a gubancos szőrű kutyát. Felfogadta hát a sima beszédű veres komát a ház-, és a tyúkudvar őrzésére.
Látszólag minden rendben volt, a róka minden reggel tisztelettudóan jelentette, hogy éjjel nem történt semmi, minden rendben van, mind megvannak a tyúkok is.
Csak a kutya ugatott vészjóslóan, csaholt hangosan a kerítésen túlról.
A gazdának tetszett a szép mázas beszéd, a nyájasság és a tisztelet, bár mintha a tyúkok kevesebben lettek volna, mint annak előtte.
Történt egy éjjel, hogy a gazdát zaj (baromfivartyogás) verte fel álmából. Kiszaladt hát az udvarra, és mit láttak szemei?! Látta, hogy a róka éppen tyúkot kopaszt, fojtogatja, tollát tépdesi és a nyakát próbálja átharapni.
- Mit művelsz?!- rivallt a gazda rája.
A róka a tyúkkal a szájában (mert semmi kincsért el nem engedte volna a finom falatot), válaszolt a gazdának:
- Hazudtam neked, (reggel és este, éjjel és nappal), elismerem, és nagyon bánom amit tettem. Én loptam a tyúkjaidat, (reggel és este, éjjel és nappal), én rágtam össze a tojásokat is. De csak ez idáig.
Például, most direkt csaptam zajt, hogy meghalld, és ki gyere. Sőt, örülök neki, hogy most kiderült végre az igazság, és minden, mert egyébként épp mától vegetáriánus lettem, megundorodtam a hústól és a hazudozástól is. Nagyon sajnálom, hogy be kellett csapnom téged. Csak azért tettem, hogy zavard el a kutyát és engemet válassz.
Amúgy a kutya (ha rábíztad volna az őrzést) sokkal több baromfit lopott volna el, és jobban becsapott volna téged mint én.
Én csak meg akartalak óvni attól, hogy a kutya még inkább megkárosítson, átverjen.
Látod, magamtól vallok be mindent, most igazat beszélek, úgyhogy ne engedd be a kutyát az udvarba, mind megfojtaná a tyúkokat, rájuk feni a fogát. Csak előbb a bizalmadat akarja elnyerni, aztán meg engem akar elüldözni, mert a posztomra vágyik. Tarts meg kérlek engem a hivatalomban, mert innentől kezdve már bízhatsz bennem.
Az együgyű gazdának ismét tetszett a mézes-mázas, sima beszéd, és ügyet se vetve a kutya aggályaira, csaholására, a hivatalt továbbra is a veres ravaszdi komára hagyta, aki azóta is békében és boldogan éli "vegetáriánus" életét a baromfiudvarban.

Aki nem hiszi, járjon utána!

Kapcsolódó cikkek

- Azt a betyár világát! Hát, nézzenek oda, már a harmadik kakast veszem a piacon, és ez sem a tyúkokat szereti….
A Jónás könyve 1938-ban jelent meg a Nyugatban.
...az ajtó előtt és a lépcsőkön ülve is hallgatták a neves agykutatót, aki ígéretéhez híven „bölcsészek számára is érthetően” beszélt...
Egymagában áll a síkon mint valami őrszem. Tanúhegyként, évezredek óta őrzi a tájat.
Amióta létezik írás, az emberek mindig szükségét érezték annak, hogy levélben is tartsák egymással a kapcsolatot.
Dicsőség Istennek odafenn az Égben!/ Békesség e háznak, ahova beléptem!/
Karácsony közeledtével főleg hagyományőrző csoportoknak, egyleteknek ajánlom. Talán még idejében.
Dicsőség Istennek odafenn az Égben!/ Békesség e háznak, ahova beléptem!/