Anyák

Anya és Apa tv-t néznek, amikor Anya mondja: későre jár, fáradt vagyok, megyek, lefekszem.
Bement a konyhába, megcsinálta a szendvicseket másnapra, elöblítette a popcornos tálat, húst vett ki a fagyasztóból a másnapi ebédhez, leellenőrizte a müzlis dobozokat, feltöltötte a cukortartót, tányért, kanalat tett az asztalra, bekészítette a kávéskannát másnap reggelre.
Néhány nedves ruhát betett a szárítóba, egy adag ruhát tett a mosógépbe, kivasalt egy pólót. Felvarrta a lelógó gombot. Felvett néhány ottfelejtett játékdarabot az asztalról, visszatette a telefont a töltőre, a telefonkönyvet pedig a fiókba. Megöntözte a növényeket, kiürítette a szemetest és felakasztotta a törülközőt száradni. Ásítozva és nyújtózva egyenesen bement a hálóba. Megállt az asztalnál írt néhány sort a tanárnak, kiszámolt egy kis pénzt a túrára, előhúzta a szék alá rejtett munkafüzetet…
Aláírta, megcímezte és felbélyegezte barátainak a születésnapi képeslapot és írt egy rövid listát a fűszeresnek. Mindkettőt a táskája mellé tette. Aztán Anyu megmosta az arcát 3:1 lemosóval, majd éjszakai krémet tett rá, megmosta a fogát, lereszelte a körmeit.
Apa kikiált: - Azt hittem, hogy lefekszel!
- Már megyek - feleli.
Vizet öntött a kutya táljába, kiengedte a macskát, majd meggyőződött róla, hogy az ajtók zárva vannak és az udvari lámpa ég.
Mindegyik gyerekénél lekapcsolta az ágy melletti éjjeli lámpát és a tv-t , felakasztott egy inget, bedobott néhány koszos zoknit a szennyes tartóba, majd volt egy rövid beszélgetése a még fönt lévővel, aki még mindig a háziját csinálta. A szobájában beállította az ébresztőt, kitette a másnapi ruháit, sámfát tett a cipőjébe. Még 3 dolgot adott a 6 legfontosabb megteendő dolog listájához. Elmondta az imáját, és elképzelte a befejezését a jövőbeli terveinek.
Ezalatt az idő alatt Apa lekapcsolta a tv-t, kihirdette hogy nincs semmi különös tennivaló. Megyek aludni. És ment… minden egyéb gondolat nélkül.

Kapcsolódó cikkek

Erdélyben, pontosabban Marosvásárhelyt születtem, 1969-ben. Székelynek vallom magam. Tiszalúcon nőttem fel
Várnai Zseni (Weisz Eugénia, 1890.május 25. – 1981. október 16.) József Attila-díjas költő.
A csecsemő mozgása ebben az időszakban még koordinálatlan és reflexszerű.
"…Csak a nyugalom/ s – ott vagy – Te, benne;/ benned mélységemnek/ végtelen csendje."/
... neki is jött ismeretlen valakitől egy különös levelezőlap. Fotó:index
"- Azt ígérte, táncol velem, ha piros rózsát viszek neki - kiáltott fel a diák - csakhogy az én kertemben nincs egyetlen szál piros rózsa. Hallotta ezt a csalogány..."
Szél vagyok./ Megbocsátod-é,/ hogy port hintettem égszínkék szemedbe?
Arcod varázsa csordultig betölt/ S egy pillantásodért is sorvadok;/ Nincs más, nem is akarok más gyönyört,/ Csak amit tőled kaptam s még kapok.