Nagy magyar költők élete: Csokonai Vitéz Mihály

Csokonai Vitéz Mihály Debrecenben született,  1773. november 17-én. Apja  Csokonai Vitéz József seborvos, református főiskolai tanár és anyja Diószegi Sára. Anyja, szűcsmester lánya, aki örömmel olvasta a magyar könyveket. Férje 1786. február 20-án bekövetkezett halála után árva gyermekeinek ellátására kosztos diákokat vállalt.
Csokonai Vitéz Mihály a Debreceni Református Kollégium gimnáziumban tanult.  1788-ban a gimnázium elvégzése után  az akadémiai tanfolyamot kezdte el. Tanulótársai közül kis kört alakított ki maga körül, hogy egymással az újabb irodalmat megismertessék; mindegyikük más-más nyelv tanulását vállalta el, ő az olaszt választotta. Gyenge szervezete mellett is éjjel-nappal olvasott, tanult és kisebb-nagyobb költeményeket szerzett. A Békaegérharcot 18 éves korában írta, Homérosz után ugyan, de az akkori politikai viszonyokra alkalmazta.

Homéroszi-hagyomány: A Békaegérharc-ból

Akkor a Mars unokája
Állván a tó partjára,
Esküdve assecurálja,
Mennyre, földre s magára,
Hogy elállván minden útját,
Egész cudar pereputtyát
Eltörli a békáknak.

De véghez is vitte volna,
Vitéz lévén szándékát,
Ha Jupiter hagyta volna
A már széjjelvert békát;
De megszánván szegényeket,
A bámúló isteneket
Vére így szólítá meg:

"Kollég' uramék! mennykő nagy
Dolog ám ez, úgy-é hát?
Isten ugyse! ez a fickó
Mind megeszi a békát;
Ebugatta kis scythája,
Magamnak is, hogy reája
Néztem, lógott a szügyem.

No csak hát, Mars fiam-uram,
Menjen le kend hozzájok,
Hadd bodorodjon a békák
Lekonyúlt bokrétájok:
Pallas cicám! Őkelmével
Lelódúlhatsz s egy-erővel
Virgázzátok fel őket!"

Erre az egész palota
Felzendűlt, s az istenek
Néki, mivel nagy despota,
Nein, Nixszel felelének:
De Mars szóla végre belé,
S Jupiternek ezt felelé
Nagy kategóriával:

"Oh, Jupiter! sem Pallásnak,
Sem Marsnak vitézsége
Nem használhat s e romlásnak
Még azzal nem lesz vége;
Ha csak mi mind le nem szállunk,
Bőrrágódinak nem állunk
Tűzzel-vassal ellene.

Vagy ha tüzes mennyköveid
Nem hullatod ellenek,
Melyekkel ellenségeid
Hajdan leverettenek;
Amelyekkel Enceladot
És a többi reád támadott
Titánokat meggyőzted."

Így szóla Mars, s leszállani
Az istenek nem mernek;
Hanem mennykövet hajtani
Tanácslálk Jupiternek,
Ki is ezek tanácsából
A nadrág hasítékából
Kihúza egy nagy mennykőt.

Hát mihelyest ezt kivette
Nadsághasítékából,
Az ülepe oly felette
Nagyot durranta hátúl,
Hogy az elszédűlt istenek
Egészen elréműltenek,
S béfogták az orrokat.

Kivált az istenasszonykák
Elsikolták magokat,
Hogy majestását meglátták,
Eldugták szemhéjokat:
De a dugást úgy intézték,
Hogy újjaik közzűl nézték,
Mint leányaink szokták.

A békáknak s egereknek
Seregi megrettentek,
Soká volt, míg feleszméltek
S álmokból felserkentek:
De nem szűnt meg Bőrrágodi
Sorra nyakazni a hadi
Tűzre termett békákat.

És el is vesztette volna
Örökre a békákat,
Hogyha meg nem szánta volna
Jupiter a párákat;
Ki a tómellékről végre
Elküldötte segítségre
A Karchinos-nemzetet.

Ezek oldalaslag mennek,
Csontból vagynak egészen,
Amelyekből tekintetnek,
Nyakok egy srófot tészen;
Csillagzik a csont hátokon,
A két nagyobbik lábokon
Egy-egy gvillotin vagyon.

A békákkal egyházúak,
Vele szoktak múlatni,
Két fejűek s nyolc lábúak,
Kézzel meg nem foghatni;
Ezeket pedig rákoknak
Nevezik a magyaroknak
Minden lexikonjai.

Ezek hát az egereknek
Elvagdalák farkokat,
Elmetélék szegényeknek
Kezeket és lábokat;
Melyre ők megfélemlének,
Hanyat-homlok sietének
A csatahelyről haza.

Már csaknem elnyugovának
A nap tüzes lovai,
Fényes postilionjának
Elhúnyván súgárai;
Hogy az egek borúlának,
S ezen egynapi csatának
Eképpen leve vége.

Nékem is fogytig kiégett
A dohányom azonban:
Pedig igen kevés termett
A magyar Helikonban;
Mert elnézhetik uraink,
Tőlök pindusi halmaink
Nem igen míveltetnek.

(Ford.: Csokonai Vitéz Mihály 1791.)

Az ókori hagyomány szerint Homeros műve a Batrachomiomachia, a békák és egerek harcának története, de az újkori filológusok jóval későbbi eredetűnek találták. Csokonai Békaegérharca szabad átdolgozás, az osztrák Blumauer Átöltöztetett Aeneis-ének mintájára. Elég híven követi az eredeti görög szöveg menetét, de megtűzdeli aktuális, tréfás célzásokkal.
(Forrás: Homér és Osszián - Versfordítások Faluditól Arany utánig 1750-1900, I.kötet,Magvető Könyvkiadó, Bp., 1957.)

Csokanai a népiesség egyik első képviselője a magyar irodalomban. Az ő nevéhez fűződik az első magyar népies helyzetdal: Estve jött a parancsolat (1791.), átdolgozva: Szegény Zsuzsi a táborozáskor (1802.).

Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi, a táborozáskor

     Estve jött a parancsolat
Viola-szín pecsét alatt,
Egy szép tavaszi éjszakán
Zörgettek Jancsim ablakán.

     Éppen akkor vált el tőlem,
Vígan álmodott felőlem,
Kedvére pihent ágyában,
Engem ölelvén álmában:

     Mikor bús trombitaszóra
Űlni kellett mindjárt lóra,
Elindúlván a törökre;
Jaj! talán elvált örökre!

     Sírva mentem kvártélyjáig
S onnan a kertek aljáig.
Indúlt nyelvem bús nótára,
Árva gerlice módjára.

     Csákóját könnyel öntöztem,
Gyász pántlikám rákötöztem;
Tíz rózsát hinték lovára,
Százannyi csókot magára.

     A lelkem is sírt belőlem,
Mikor búcsút veve tőlem:
"Isten hozzád!" többet nem szólt,
Nyakamba borúlt s megcsókolt.

A rövid helyzetdal a szerelmes leány bánatát panaszolja, amikor szeretőjét harcba szólítják. Jól érzékelteti  a szomorúságot, melyet a hirtelen elválás okoz.

Kapcsolódó cikkek

"...A megtévesztett emberek oltárszobrokat emeltek a vadállatnak..."
Mindenki csak önmagát hallja. Ha mondasz nekem valamit, lefordítom a saját lelkem nyelvére. Te is ezt teszed, ha szólok hozzád.
Jó érezni azt, hogy szeretlek/ nagyon és egyre-egyre jobban.
...hangosan szellentenek, vagy bekukucskálnak a nők kimonója alá, súlyosabb esetben ellopják a terményeket, vagy gyerekeket ragadnak el.
M.Simon Katalin olvasó, író,nyugdíjas tanítónő, Sepsiszentgyörgyön született és ott is él.
Peregnek a napok, jár az idő kereke. Holnap új év kezdődik.
A japán kalligráfia, vagy shodō (書道) a japán írás művészete. Az írásjelek eredete az i.e. XXVIII. századi Kínáig vezethető vissza.
Weöres Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából.