A Magyar Állami Operaház műsora: Turandot

A Turandot  operát Giacomo Puccini komponálta.  Az olasz nyelvű librettót (szövegkönyvet) Giuseppe Adami és Renato Simoni írták, Carlo Gozzi perzsa meséből készült. Puccini halálakor az opera befejezetlenül maradt, a művet Franco Alfano egészítette ki. Az ősbemutató a milánói La Scala színházban volt, 1926. április 25-én, Arturo Toscanini vezényletével, amikor is csak a Puccini által komponált torzó hangzott el. Azóta az operát hagyományosan Alfano kiegészítéseivel adják elő.

Opera három felvonásban, öt képben

Peking utcáin a mandarinok hirdetik a császári rendeletet: aki megválaszolja Turandot hercegnő kérdéseit, hitveséül nyeri őt. A tömeg extázisban várja az előző próbán elbukott perzsa herceg kivégzését, - majd megszánva a fiatalembert, könyörög életéért. Turandot nem kegyelmez. E kegyetlen szívtelenség ellenére is akad újabb kérő: Kalaf, a száműzetésben élő tatár herceg. Senkire sem hallgat, saját útját szabadon járja, és kihívja sorsát: belép a palotába. A kormányzói hivatal felelőssége, a különféle érdekek és elvárások összehangolása már felőrölte a három miniszter életét, akik nyugodt, civil életről álmodoznak. Turandot három kérdést tesz föl a bátor jelentkezőknek. Kalaf az első kettőre helyesen felel. Turandot felteszi a harmadik kérdést is:

"lég, ami benned tüzet gyújt, 
S tüzed a jeget tovább fagyasztja,
ha téged felszabadít,
még inkább szolga leszel,
ha szolgának fogad fel,
Királlyá tesz."

Kalaf helyesen válaszol: Turandot. Az egymásra találáshoz vezető út azonban csak akkor helyes, ha nem kitaposott ösvényen vezet. A legkisebb csalás, önámítás, őszintétlenség is hazug útra tereli az embert. Így Kalaf sem elégedhet meg gyors sikerével: most ő ad fel kérdést Turandotnak. "Mondd meg nevem... ki vagyok?"
Peking egész népe az idegen nevét kutatja, amikor előkerül Liù, a rabszolgalány, aki a kínvallatásokra sem hajlandó elárulni urának nevét. Elszántsága erejét a szerelem táplálja, s e reménytelen érzés az, ami öngyilkosságba kergeti. Liù halála olyan helyzetet teremt, ahol nincs már helye színlelésnek - az álarcnak le kell hullnia, a szerepjátszónak fel kell vállalnia önmagát. Az újjászületés előtt meg kell semmisülni, hogy mint hamvaiból a főnix, éledjünk újra. Ezt nevezhetjük akár szerelemnek is.

Kapcsolódó cikkek

Látjátok ezt a táncot?/ Halljátok e zenét?/ Akik még nem tudtátok,/ Most megtanulhatjátok,/ Hogyan mulat a nép.
"...szörnyűségesen csúf démonok gyülekeznek a fa előtt, a tisztáson. Mikor már jó sokan voltak, körbe letelepedtek, zajos mulatozásba kezdtek."
Sok szeretettel Jutkának, mert: "Kell egy álom"
Úgy is szoktuk fogalmazni: a pszichopata nem szeret, nem okul (újra és újra elbotlik ugyanabban a kavicsban) és nincs bűntudata.
Mérföldkövet jelentő alkotmánytörténeti törvényt képezett a II. András (1205-1235) által 1222-ben kiadott Aranybulla.
Szép viola, viola,/ pipacs égő pirosa,/ vadmentával ölelő,/ sohasem volt szerető!
Szemed sarkából mintha árnyat látnál. Odanézel - nincs ott. Megkönnyebbülsz - képzeleted tréfált meg. Pedig csak azért nem látod, mert már mögötted áll...
Előadások 2012. október 10. - 2012. október 21. Fotó: Andrea P. Merlo Táncosok: Medvecz József és Kevehazi Krisztina